Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

ha mint katona foglyul Francziaországban létezvén, ott a nyelvet megtanulta. Amint a spiont elibém hozták, francziául mondám néki: „Jó reggelt, barátom! Hol késett oly sokáig? Én már régen várom, jöjjön csak be commendánsomhoz fölöstökömre176 177!” Arra ő németül felel, mondván: „Gottlob, dass ich von den Spitzbuben Franzosen befreit bin, ich will den guten Kaiser Franz lebenslänglich dienen, denn ich bin ein Elsässer.”178

Bekésértem báró Gerambhoz, és ő elkíildé őt a főquartélyba. A főherczeg átadá Simbschen generálisnak, és midőn kérdéseire felelni tétovázott, két káplárral padot hozatott, hogy majd megvereti. Arra a franczia kiegyenesítvén magát azt mondá: „Mon Général battre je ne me laisse pás. Je suis Officier etje suis ffanfois!”179

Csak egyet kért tőle, eszközölné azt a főherczegtől, hogy ne akasztatná fel, hanem csak golyóval végeztetné ki, ő minden kérdésre egyenesen felelend. Ezt tehát a főherceg neki megígérvén elbeszélé, hogy ő mint spion 1807-ben és 1808-ban már kétszer volt Komárom várában, és annak rajzát Napoleon császárnak meg is vivé; hogy ők itt Magyarországon sehol spiont nem kaphattak, ki a főherczegről és különössen a magyar insurrectióról nékik tudósítást adott volna, hozzá tévén: „Mily boldog az a fejedelem, kinek országában 30 ezer forintért, a mit ígértünk, még a zsidók között sem lelhetni árulót!”

Ezen történetet és ezen szavakat 1812-ben, midőn a Leopold-rend keresztjét Ferencz császár Őfelségének Bécsben megköszöntem, nékie egészen elbeszélőm, miszerint tudja meg, a magyar mily igaz hive az austriai háznak és koronás fejedelmének, és pedig még éppen akkor, midőn Napóleon Schönbrunnban kelt kétrendbeli proclamatióban a magyar nemzetet arra szólítá, gyűlne össze ősi szokás szerint a Rákos mezején, és elhagyva az austriai házat válasszon magának más királyt, és hozza helyre az annyira törpített constitutióját180.

A kegyes fejedelem nagy megelégedéssel hallgatá szavaimat, és vállamra tévén kegyes kezeit, biztatott a további hivségre, és azzal eresztett el, miszerint ő a magyarnak hivségéről tökéletesen meg van győződve. A spion agyonlövetésre Ítéltetve, midőn már a commendo181 evégett kiment, szemeit be sem engedte köttetni, és csak ezeredünk káplánja tudá arra reávenni, melyért nékie egy, a nyakában zsinóron függő s 7 aranyat érő darab pénzt emlékül átadván, agyon lövetett.

Június 6-án minket Szombathelyen felül vagy hatvan franczia lovas megpróbált, de ellenük majd annyit küldve őket megszalajtottuk. Ezen első alkalommal legényeim igen derekasan viselték magukat, mert midőn a commendans az ellenség láttára nékem azt mondá. hogy ő is 30, én is csak 30 önkéntest állítsunk, s arra embereimet felszólitám, egyszerre megindult az egész század rendkívüli vágyat mutatva az ellenségre rohanni. Akkor én megállj-t parancsolva ezen jóakaratért

176 commendans (latin) = parancsnok

177 fölöstök (a német Frühstück szóból) = reggeli

178 Hálisten, hogy a gazember franciáktól megmenekültem, a jó Ferenc császárnak akarok élethossziglan szolgálni, mivel elzászi német vagyok, (német)

179 Tábornok úr, megveretni'nem engedem magam. Én tiszt vagyok és francia! (francia)

180 constitutio (latin) = alkotmány

181 commendo, commando (latin) = vezénylet, itt: osztag

— 54 —