Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
mindnyájokat megdicsérem, és magam választék 30-at közülük. Ezen maguktartása a commendáns báró Gerambnak is annyira feltűnt és megtetszett, hogy ezen rendkívüli meglepetést a főherczegnek is bejelenté. De mikor a József-huszárokkal is a 30 ember kiállott, egy Nagy József nevű közember is, ki gyakori vitézségéért arany és ezüst érdempénzt is érdemlett, közibék állott, de egy héttel előbb a jó lovát elvesztvén, akkor egy igen otromba tudatlan lovat járt. Ez szemembe tűnvén, még figyelmeztettem, ne menne azon a rossz lovon a francziára, mert jóakaratát majd az otromba ló nem követhetvén, bizony megcsufolják a franciák, és csakugyan megtörtént. A bátor ember közibék vág, de a ló azután se jobbra, se balra nem fordulván a franciák megpocskolták és már-már meg is fogták volna, de egyik káplárom, Csók Sándor ezt meglátván, segítségére ugrat, s amint egy franciával összecsap, eltörik a kardja, de villámsebeséggel kiragadja a francia kezéből a kardot, ezt levágja,a másikat megsebesíti, és ezzel Nagy József meg lön szabadítva. így aztán a franciák meg is futamodtak.182 Ezen ritka vitézségét Csók Sándornak feljelenténk a főherczegnek, és ő harmadnapra megnyeré az ezüst érdempénzt. De bezzeg más napra, úgymint junius 7- én regvei az ellenség 1800-an 6 ágyúval minket megtámadtak. Mi egyik a másikat (en echequier)183 felváltva szép renddel Szombathelyen alul, a peréndi hídnál felállottunk, és amint a végső keskeny utcát az ellenség elfoglalá, rajta hajtottam nagy ordítással. Az eleje megfordulván, ameddig az utca tartott, őket csépiiltük, maradt holt is, és fogtunk közülök vagy 12-őt. Így az ellenség hátul tétlen lévén mind megfordultak, és a város piaca felső végére futva gyalogságuk mellett felállottak. Akkor történt, hogy' amint én is elől vezetőm embereimet, egy sárga lovas tiszt egyenesen nékem tartott, összecsaptunk 3-4-szer is, de egymásnak nem árthattunk. Arra egy igen nevezetes erdélyi és „Kedves” nevű lovamat jobbfelül sarkantyúba kapom, az hirtelen félreszökik. A francia azt gondolta, hogy futni készülök, de én erre ismét a bal sarkantyúba kapván a lovat csaknem hegybe ugrattam, és a kardot az orrán és orczáján keresztül húztam, melyre a vér mindjárt elborította, lovával megfordult és elszaladt. És már engem egy közember megvágott volna, de azt Sándor Pál legényem úgy levágta, hogy amint a huszárok mondani szokják; alig ért reá meghalni. De midőn egyúttal ágyújok is dolgozott, a gyalog fegyver is robogott, az ablakokról lenéző sok asszony tapsai között szép renddel visszamenőnk, és estve Hidvég felé vonulva, éjjel Baltavárra értünk, és az ezerednél berukkoltunk. Itt már csakugyan eszembe jutott Mahomed, ki Alkoránjában azt mondja: Becsben tartsátok lovaitokat, mert az lévén az ember szárnya, csak arról arathattok becsületet, hirt, nevet és gazdagságot. Engemet a szombathelyi piacon leginkább az asszonyok tapsa bátorított fel, gondolván magamban, ha már a franczia tiszt engem keres és megpocskol, inig az a generátió él, a gyalázat mindég fejemen marad, de bíztam rendkívüli jó lovamban, és az utolsó cselt szerencsésen próbálva, becsülettel 182 Csók akciója Zichy Ferenc jelentése szerint 1809. június 5-én történt. VERESS 1984. 367. Vö. R. KISS 1909.1. 108-111. 183 sakktáblaszerű elrendezésben (francia)
