Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

az ember szerencséjét elrontani, nem bánom, talán mégis nem lesz igen rossz, hadd jöjjön. így ötét aztán megválasztották. Azomban amint felmenőnk a diaetára és közel egymáshoz lévén quártélyunk Pozsonyban, még innend is eltávozott, nehogy megtudjam, kihez és hová jár estvélenkint, mert ami minden országban, ahol repraesentativ a sistema,324 a kormány magának minden módon iparkodik megszerezni a többséget, így a mienk is igen gondosan.

Tudtomra már harmadik országgyűlésre minden cancellár változtatás mellette is Wirkner nevű udvari secretáriust, most már referendáriust kíildé Pozsonyba, aki mint formális verbunkos csakhogy az udvar zászlóját ki nem tűzte, és hogy azt nem mondta a követeknek: gyere, fiam, katonának, kapsz ezt meg azt! Mert minden követ, aki az udvartól valamit kért vagy reménylett. estvélenként hozzá járt, és az ügyes ember ezek számát, amint estik lehetett, szaporította, megkívánván tőlük, hogy instructiójuk ellen beszéljenek, vagy pedig a dolgot az ő kívánsága szerént vezessék. Ide tehát mint kész vevő Sebcstény követtársam is már az első napokban elszegődött.

Még 1847-ben a sessiókban csak előkészületek valának, és akkor a karácsony ünnepeire szünidő tartatott, és csak haliám, hogy gróf Apponyi325 cancellár Becsbe hívta a pecsovics-féle326 követeket, és nekiek egy igen fényes ebédet adván abban már Sebestyén is részt vett anélkül, hogy még Bécsben létéről is csak egy szót mondott volna. Eszerént tehát már tudtam, hányadán vagyok, és magamat ahhoz alkalmaztattam.

Azomban januárius elején elkészült a felirat, melynek a felső táblához kellett volna menni, és arról vala szó, hogy az administratori rendszer, mely most legközelebbi időben az országba hozatott, sérelem, és kérjük a legjobb és legigazságosabb fejedelmet, hogy amit kormánya a törvények ellen hibázott, ő azt legkegyelmesebben helyrehozza és kiigazítsa; de én éppen akkor megbetegedtem, és fekvő valék és azon sessió előtt, melyben országos ülésben a kérdés elől fordult, estve hozzám jön Szentkirályi327 és Vidos328 országos követek az oppositiótol küldött követekül, tudtomra adván, hogy ha holnap a sessióból kimaradok, a hazafi-párt egy szózattal le leend szavazva az udvari párt által, a kérdés elesik, és izenetünk még csak a felső táblára sem mehet. Erre azt mondám: „Barátim, itt háború van, csakhogy nem vér, hanem tinta foly, azomban veszedelmesebb, mert az egész hazát illeti, és pedig önfiai, a hazaárulók által, tudjátok, hogy véremet hazámért annak idején329 nem kíméltem, sőt életemet is érte szívesen koczkáztattam, megyek tehát minden esetre.”

Én tehát másnap jó melegen felöltözve és utazó fehér köpenyembe béburkolva, épen midőn a szózatok az országos teremben legnagyobb hévvel folytak, és a kor" l ahol képviseleti a rendszer (latin)

:’"5 Apponyi György (1808-1899) magyar udvari kancellár.

A XIX. század negyvenes éveiben a túlbuzgó kormánypártiak gúnyneve, nevüket gróf Festetics Rudolf

Pecsovies nevű tiszttartójáról kapták, aki nagy előszeretettel vendégelte a kormánypárti korteseket. Szentkirályi Móric (1809-1882) Pest megyei követ.

Vidos József (1805-1849) Vas megye alispánja és követe. TILCSIK 1993.

329 A lap .izéién megjegyezve: 1859. octóber végén folytatom Széchénkén.

— 79