Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

mány-, akkor úgy csúfolt pecsovics-párt, távollétemmel rossz követtársam voksát számítva már a bizonyos győzelemnek örvendett, a legnagyobb meglepetésökre és úgyszólván megsemmisítésükre egyszerre csak bétoppantam, és ők erre mintegy leforrázva elnémultak. De veszedelmöket érezve, tűzök újra fellobbant, de mindhéjába, mert Sebestényt levoksoltam, és így öszveszedetvén a voksok egy szózattal kevesebbségben maradtak. Mert bévett szokás vala a diaetán, ha hogy egy megye követe a másikat levoksolta, az ilyen ellenmondás által annál a kérdésnél a megye voksa mint megsemmisült nem számíttaték. Én pedig, amint a magamét elmondám, azonnal eltávozék, és otthon ismét lefeküdtem.

De bezzeg ezen történetnek nagy következése lön az egész országban, mert ki lévén mondva az alsó táblán, hogy az administrátori rendszer sérelem, olyan megyék is, kik eddig azt elismerni nem akarták, most azt elfogadva ujj és világosabb utasítást küldének ellene itt lévő követeinek, és Bécsben a kormány előtt gróf Apponyi cancellár nagy bukást szenvedett, és mint ilyen politikai czivódásoknál szokott lenni, még az újságok is és a magyar világ az én fehér köpenyegemről sokat beszélt, és Bécsben még inkább haragudtak. Elég az, hogy felírásunk a felső táblához felküldetett, noha volt ott oly egyén is, ki azt mondá, hogy igen törpe minoritással330 jött az oda.

VI.

Ezen tettemet a kormány megbosszulandó Marich Dávid331 főispánjainkra reáparancsolt, hogy 1848. januárius 17-iki napra (szokatlan téli időben) Veszprémbe közgyűlést rendeljen, és azon engemet követi állásomról visszahivasson. Lementek tehát oda Pozsonyból gróf Zichy Domokos veszprémi püspök, Korizmics332 káptalan követe, Sárkány333 bakonybéli apát, Rohonczy Ignácz334 sopron-megyei administrator és fejér-megyei volt második alispán, Fiátth Ferencz335 (most báró és

0 minoritás = kisebbség (latin). Helyesen ide a maioritas (többség) kívánkozik, hiszen csekély többséggel győzött a javaslat.

331 Szolgaegyházi Marich István Dávid (szül. 1779) 1813-1832 között Fejér megye alispánja, 1836-ban Liptó, 1837-től Torna, 1841-től Győr, 1845-1848 között Veszprém megye föispáni helytartója. 1848 után Fejér megyei birtokán élt. SZINNYEI VIII. Bp., 1902. 582-583.

33" Korizmics Antal (1808-1866) szemináriumi igazgató, 1847-től veszprémi kanonok, 1848-ban a kultuszminisztérium katolikus egyházi osztályának főnöke, 1849 februárjától az ideiglenes polgári közigazgatás katolikus egyházi osztályának igazgatója. 1849. április 21-én az osztrákokkal együtt Bécsbe távozott. 1860- tól a bécsi magyar kancellárián előadó. PFEIFFER 1987. 142-143. KISS 1987. 550.

1,3 Sárkány Miklós (1802-1891) bencés szerzetes, író; 1842—1845 között a pannonhalmi főapát titkára, az apát kíséretében részt vett az 1843-1844. évi országgyűlésen. 1845-től bakonybéli apát. SZINNYEI XII. Bp., 1908. 198-199.

3j4 Rohonczy Ignác 1845-1848 között Sopron megye föispáni helytartója, 1849 januárjától Sopron és Vas megye császári-királyi biztosa. FALLENBÜCHL 1994. 97. PÁLMÁNY 2002. 270., 606-607.

335 Báró Fiáth Ferenc (1815-1885) aulikus politikus, akai és vörösberényi (Veszprém vm.) birtokos; 1844- ben Fejér megye alispánja, 1845-től helytartósági tanácsos. 1849 január-április között Veszprém megye császári-királyi biztosa, 1860-ban, majd 1865-től haláláig a megye löispánja. 1857-ben atyja, 1874-ben ő maga osztrák báróságot kapott.

80