Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

így tarta az ütközet majd délután fél ötig, ekkor Zemplén-megyei insurgens kapitány báró Barkóczyt leüté a golyó, és lábát is elszakasztá, erre megszaladt az ezered, utána a többi és az egész hadsereg mind egyszerre, mintha csak azt úgy parancsolták volna. Öt órakor délután tehát a fejérvári országutig mást nem lehetett látni, mint Pest megyéből az ezeredes Gosztonyi András205 zászlóalját jó rendben és engem, kit jó szóval, kit kardlappal öszve gyűjtött, mindenféle szinü, mintegy 120 lovassal a Sashegyen felállítva. És amint onnénd lepillanték, láttam, miként vesződnek a franciák három ágyunkkal. Midőn egy' pár tüzért már le is vágtak, elkiáltám magamat, azokat szabadítsuk meg. és előre menvén engem csakugyan mindnyájan követtek, és a három ágyút szerencsésen kivágtuk.

De nyomban más csapat ellenség, a fekete kalpagosak (grenadiers a’ cheval)206 jöttek hegyibénk, arra egy-két magunk emberén kívül a többi mind cserben hagyott,207 engem körülvévén csakugyan keményen vagdaltak, egyfelől kiáltva: ,,Rends toi tibougre!”208 - másfelől: „Voulez vous pardon?”209

De jobb és könnyebb lovam lévén azon igen jól forgolódhattam, mig vagy hármat megsebesítve, de én is sebesülve, midőn a jobb karom mintha leesett volna, közülök nyílást csináltam, és amint lovam vagy harminczat vágtatott, jön egy ágyúgolyó, és térdem előtt lovamon keresztültörve, az azonnal hasra, én pedig talpra estem. Már akkor többé senki sem bántott, és amint leemeltek a lórul és felpillantok, megláttam egy generálist, ki előttem álla; ennek azonnal nyergemet ajánlám, mondván, hogy Magyarországban ennél jobbat nem találhat, nevemet pedig egy czédulára ragasztva, a hátulsó boltozat alatt megolvashatja, de egyúttal arra is kérém, miszerint lóra ültetve küldetne vissza az orvosokhoz.

Ő mint nemes udvarias franczia a nyerget igen szívesen fogadá, hanem lovat úgymond a szolgálatból ki nem vehet és azzal nem szolgálhat, ellenben egy lovast mellém rendelt, ki a hadseregen keresztül az orvosokhoz vezessen oly parancscsal, hogy engem azonnal és minden mások előtt békötözzenek.

Ez a lovas bal kezemet, mely szinte a hüvelyk körül nagyon sebesült vala, megfogván úgy vezetett, a lovát, mint az egész franczia lovasság helytelenül szokta, kotzogást menni hagyván, és midőn ily tempó mellett igen nehéz felemelt kézzel gyalogolni, kérém franczia nyelven, hogy tartóztassa lovát és csendesebben léptesse: ő arra nem is hallgatott. Azután kértem olasz nyelven, arra sem figyelt. Németül, deákul is szólék, ez sem használt, erre elfutott a méreg, és káromkodni kezdék. hogy mért nincs pisztolyom vagy kardom, mindjárt levágnám az akasztófára valót. Erre csak megszólamlott magyarul, hogy miért szolgálok hát olyan hunezut császárt?

205 Alkalmasint Gosztonyi János lesz, aki még a háború alatt tábornokká lépett elő.

206 gránátos lovon (francia)

"°7 Utólag a hadbíróság felelősségre vonta káplárjait. Bereezky Péter, Göndöcs Mihály, Kiss Sándor, Békés János, Bátory Mihály, Kovács Ferenc azzal védekeztek, hogy Hunkár az ellenség közé keveredett és eltűnt. Gyengének érezték magúkat a kiszabadításhoz, ezért nem követték. VERESS 1987. 148.

"“'‘Helyesebben: „Rends-toi, tu bougre!” Add meg magad, fickó! (francia)

‘ Kértek kegyelmet? (francia)

— 59 —