Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
Már erre én szörnyen kikeltem, rámondottam, amit csak lehetett egy hazaáruló szökevényre mondani, hogy nem fél-e, miszerint anyafölde elevenen ilyen akasztófára valót elnyel, a kutyánál alávalóbbat, ki még a házat is megőrzi; hogy ha ezt édes anyja és rokoni megtudják, még a világból is kiátkozzák érte, etc., melyre, gondolom, a rossz lekiismeret furdalván mondá: „No hát ne haragudj, ebadta!” És a kantárszárat meghúzván, csakugyan igen lassan léptetett. A gyalogság között menvén, midőn azok csizmámat is lehúzni akarták, derekasan védelmezett, és a generális parancsával átada négy orvosnak, kik egy hatfogatu hosszú födeles szekér mellett állának, ahol a sebek békötözésére mindenféle szerek készen valának, és arra a hosszú veres szakállos rossz ember eltávozott. Az orvos mindenekelőtt jobb karomon lévő ruhámat vállaltiig felhasította, mert karomon lévén a legvérzőbb vágás, melytől még most is gyakran szenvedek. Ezt először kötötték be, azután a bal pofám keresztül volt vágva, azt, egyik zápfogam két felé vágva, annak alsó ingó részét belé nyomta, állitván, hogy jobb fél palisáda210, mint semmi, és csakugyan azon fog, noha nagy kínok között, de mégis 20 évig szolgált még. Azomban, midőn az arcz békötéséhez készült, le kelle a már felduzzadod sebről a szakállt is borotválni. Szappanyok nem lévén, lisztet kevertek pálinkával, s bekenvén a szakállt, midőn az első húzást tenné a borotvával, eg); kevésbbé múlt, hogy el nem ájulék; de a franczia fél pohár pálinkát nyújtván azt mondá: „Ayez courage!”211 Ez annyira boszantott, miszerint nékem még ő meri mondani: Ayez courage, kiknek már több Ízben szeme fejérét is kerestem; igy ittam ugyan akkor életemben először pálinkát, de megkeményitve magamat mondám: „faites en sont”212, és kiállottam, mintha csak fát borotvált volna. így van az, ha az ember elhagyja magát, de azután megkeményitve ki tudtam állani. Ezután bal kezemen a hüvelyk körüli mély sebet kötözék, azután a bajuszom bal részét, az orrom hegyét, fejemnek hátsó jobb felüli részét, egy fáradt golyó igen megütötte bal czombomat, annak kék-zöld daganatát csak békenték. így vége lévén a kezelésnek, amint matráczra fektettek, azt alattam meg is hagyták és azzal neki dűltem a kismegyeri életes ház oldalához, hová nemsokára egy kis egyén jőve, és kikérdezvén nevemről, tiszti rangomról, ezered nevéről, azt találtam egyikre mondani, hogy chef d’escadron,213 mely a régi franczia értelemben ezeredest jelent, és csakhamar három ezeredes vett körül mint pajtásukat, és politizáltunk. Akkor elbeszélem elkövetett hibájukat, mert amint a fejérvári országút melletti Hosszú- és a Sashegy-domb létez, és azon a mi seregeink átfutottak, ők minket nem vettek azonnal űzőbe, és valahányszor mi őket attaquiroztuk, mért szaladtak meg? úgy, hogy lovasainkat csak az ő kartácsaik fordították mindig visz- sza. Erre csakugyan egyik igazán azt feleié, az elsőre azért, mert látván azt, hogy 1 órától délutántól szinte fél ötig az ő legerősebb ágyutüzét csak úgy hidegen kiállot210 palesata, palisada (latin) = cölöp, karó 211 Őrizze meg a bátorságát! (francia) "I2 Helyesen: „faites en sorté" - Csinálja csak! (francia) "l3 chef d’ escadron = lovassági őrnagy (francia) — 60 —
