Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Források a Hunkár-család történetéhez
Az öreg úr az északkeleti Bakonynak ifjú lelkületű, tisztán érthető eleven krónikája, megtestesült rendezett tárgymutatója. Ipolyink501 azt mondaná: monumentális ember. Nem tudtam kérdést tenni - pedig, ha kezdek, sokat tudok kérdezni, - melyre tüzetes felelet tüstint nem következett volna. A Recset kútja, Ferrand dűlője és számtalan más efféle történelmi adomákon alapított elnevezések - mikről majd 20 év múlva megfeletkezünk, vagy eredetüket biztosan nem kutathatjuk - indokolva taglal tatattak. Kértem magam a régi vár helyére vezettetni, mert a repkényektől szegélyzett lócán tán éjfélig is elbeszélgettünk volna, ha nem figyelmeztetnek, hogy a nap már régen lenyugodott. A szolgagyőri vár, mint sokan vélik, a nagy' győri várnak mintegy előőrse és jobbágyai erődített székhelye, már első királyink korszakában fennállhatott. A XIII. század harmadik tizede első évében e várhoz tartozó Billa nevű földet András király' lelke nyugalmáért a pannonhalmi zárdának - hol e várt illető többféle okmány őriztetik - adományozá. Később sokszor említetik a szolgagyőri - mint bakonyi grófság - comitatus502 okleveleinkben, sőt van példa, mint 1274-ben, hogy' a főhivatalnokok, például Rajnáid mester királyi tárnok a szolgagyőri főispán címével megtiszteltetett. (...) Szolgagyőr hely'sége még 1511-ben fenn állhatott, mert 1511-ben említi Timon,503 miszerint Pesti Pétertől a budai Fehér-templomnak ajándékoztatott. Manap sem a várnak, sem a falunak nincs többé nyoma. A régi vár helyét csinos angol ültetvény foglalja, köveiből alkalmasint az uj úrilak emelkedett, és régi dicsőségéből egyedül neve mentetett meg, hogy történelmünkben örökre fennmaradjon. Felmentünk az emeletbe, és most bekövetkezett reám nézve a lelki kéjelgés órája. A meglepetések mestere - szíves házi árunk - kiönté egy jókora fiókból szebbnél szebb, tán több ezerre menő, e vidék homokjában talált, régi érmet, s örömsugárzó szemeimből látván, miszerént e gyűjteményben több ritkább példány is foglaltatik, teljhatalommal ruháza föl, hogy a kívántakból tetszésem szerént válogassak. Szerénységemet felülhaladá nagylelkűsége, s mondhatom, hogy száznál több érdekes érmet szerezvén, gyűjteményünk fölállításánál a figyelmes vizsgálónak többször leend alkalma a tisztelt névvel találkozhatnia. De még ez mind nem elég! Haza térvén kirándulásomból, gondolhatod, mily nagy vala meglepetésem, midőn egy' szives levél kíséretében - melyet mint autographumot504 nem tudok eléggé becsülni - egy ritka érmet találtam, mely a halmaz közt figyelmemet elkerülé vala. Ez már aztán a honfias előzékenység és nagyúri gyöngédség! Szívesen mondtam volna le a theáról, hogy ezen kincsekben annál tovább váj- kálhassak; de az illemnek is vannak jogai, zsarnoki követelései. A kedélyes társal- kodás elfelejteté nehány óranegyedre a tudományosan komoly értekezletet. Azon örvendetes kilátás, hogy a muzeum nagyobb részét még csak azután látandom, 501 Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi püspök, egyház- és művészettörténész, az MTA tagja és elnöke. 502 comitatus (latin) = vármegye 503 Timon Sámuel (1675-1736) jezsuita történetíró. 504 autographum (latin) = saját kezű írás 250
