Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
26 Bevezető tanulmány A veszprémi püspökség területén katolikus részről a legnagyobb sikereket két egyházi földesúr: a Sümegen székelő Padányi Bíró Márton (1696-1762) veszprémi püspök (1745-1762) és az Egerben élő gróf Esterházy Károly (1725-1799) egri püspök érte el. A veszprémi püspök veszprémi, sümegi és karádi (somogyi) uradalmainak, Esterházy Károly pápai, devecseri és ugodi uradalmai népét térítette vissza katolikus hitre.41 A fegyveres fellépés (katonai karhatalom alkalmazása), megfélemlítés, fenyítés, illetve a hittérítés legkülönfélébb módszerei meghozták a remélt eredményt. Padányi, az „utolsó bajuszos és valószínűleg utolsó sarkantyús, lovagló magyar püspök” egymaga 205 templomot és kápolnát épített vagy vett vissza, 87 plébániát alapított vagy szervezett újjá; kormányzása alatt 129 papot nevelt az egyházmegyének, s 27 helyre rendelt tanítót.42 Püspöksége alatt több mint 5000 protestánst térítettek vissza.43 Míg Padányi Bíró Márton személyesen vezette az ellenreformációt, addig gróf Esterházy Károly uradalmi prefektusai segítségével térítette vissza jobbágyait, s építette ki a katolikus egyházszervezetet. Bíróhoz hasonlóan minden eszközt megengedhetőnek tartott az „eretnekek”-nek nyilvánított akatolikusok megregulázására. A két íoúr gondolkodását talán leginkább fennmaradt magánleveleikből ismerhetjük meg.44 A katolicizmus mellett elkötelezett nagybirtokosok az uradalmak telepítéspolitikáját is valláspolitikai céljaiknak rendelték alá. A török uralom alatt elpusztult falvak helyére többnyire katolikus vallású magyar, német, kisebb részt szlovák telepeseket hozattak, akik fő bázisát képezték az újjászervezett plébániáknak. 41 A veszprémi püspökség é.s káptalan gazdálkodásáról és birtokpolitikájáról DÓKA Klára: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. Bp., 1997. 206-224., a pápai Es- terházyakéról FULÖP Éva Mária: A pápa—ugod-devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán. = KUBINYI András (föszerk.): Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetekből 1970-ig. Pápa, 1994. 225-281. 42 PEHM: i. m. 119-123. A templomokra vonatkozóan PFEIFFER János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. 18. 43 TÜSKÉS Gábor-KNAPP Éva: Padányi Bíró Márton és a dunántúli protestantizmus. = Veszprémi Történelmi Tár 1989. II. 143. 44 Padányi Bíró Márton levelei a Veszprémi Érseki Levéltárban, Esterházy Károlyé részben a Magyar Országos Levéltárban (a P 1216. fondban ), részben a róla elnevezett pápai városi múzeum kézirattárában találhatók. 1763. június 20-án kelt levelében Esterházy a magyar- országi „eretnekekkel” való bánásmódot a mocsarak lecsapolásához hasonlította: „...mennél inkább és szorossab regulára intettnek, annál nagyobb haszna lenne a publicumnak az országnak, hiszen ö miáttok vagyon az leg inkább, hogy egyik a' másiknak nem hiszen az országban... ” MOL P 1216. Capsa 51. Nr. 1. Prothocollum Papense Correspondentiorum a dato 30-ae Octobris 1759 usque 26-am Novembris 1766 inclusive.
