Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)

Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben

Bevezető tanulmány

27

A mindennapi életet átszövő vallási küzdelmeknek volt egy pozitív hatása is. A felségfolyamodvány-készítés, folytonos perlekedés közben mindkét fél számára felértékelődött a múlt, megnőtt az írott történelem iránti érdeklődés, az analfabéta falusi lakosság számára is egyértelművé vált a fennmaradt oklevelek, iratok gyakorlati haszna, értéke. Ennek a szemléletváltásnak köszönheti létét többek közt az 1765-ben felállított egyházkerületi levéltár is.45

A protestantizmus visszaszorításának egyik hathatós eszköze volt az iskolák megszüntetése. A mindennapi veszélyhelyzet óvatosságra intette az összeírókat is, ezért nem szívesen adták meg a tanítók adatait.

4. sz. táblázat

Az egyházkerület papi és tanítói ellátottsága 1774-ben

Sorsz.

Egyházmegye

Prédikátor

Tanító

Csak jegyző

Összesen

1.

Barsi

8

5

15

28

2.

Komáromi

16

521

3.

Pápai

21

2344

4.

Peremartoni

24

125

5.

Somogyi

32

4880

6.

Tatai

10

313

7.

Veszprémi

25

328

Mindösszesen

13646

88

15

239

A statisztika a tam'tók számbavételénél rendkívüli módon torzít, ugyanis az összeírók több egyházmegyében tudatosan nem adták meg a tanítók adatait még a népes anyaegyházak esetében sem, ahol pedig biztosan működtek oskolamesterek. Prédikátorok és nyilvános vallásgyakorlat híján ugyanis a református közösségekben a tanító volt az, aki — vállalva a veszélyeket — a vallási életet ébren tarthatta.

Nem véletlen, hogy Bars vármegyében azt is megtiltották, hogy a közösségek tanítókat fogadjanak; a plébánosok rendszerint katolikus tanítókat és jegyzőket állítottak helyükre. Sok helyen pap vagy levita híján a holttestek oszlásnak indultak, mire temetésre került a sor; tanító híján pedig a szomszé45 KÖVY Zsolt (szerk.): A Pápai Refonnátus Gyűjtemény. Pápa, 1987. 74-75. Ezt megelőzően, 1763-ban Széplaki Pál losonci prédikátort, drégelypalánki esperest az egyházkerület különleges feladattal bízta meg. Kiderült, hogy elődei „elég káros” dolgot míveltek: 1732 óta „az ekklésiáknak állapotokról, más szükséges dolgokról is semmit nem inprotocollal- tanak”. A fellelhető emlékek összegyűjtésével, a „még élő emberek” kikérdezésével kellett a senior úrnak a múlt eseményeit egy prothocollumban rögzítenie. DREL I.l .a. Az. egyházkerület 1763. június 8-9. közgy. jkv. Nr. 13.

46 Az összeírt virágzó eklézsiák egy részében levita működött.