Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)

Komáromi egyházmegye

Komáromi egyházmegye 245 magistro et notario nostro a qualibet mola praestari et percipi consuetae usu ultroquoque clementer conservare et manutenere, hocque fine dominos quo­que nostros terrestres ab omni ulteriori nostri impetitione inhibere dignetur. Maiestatis Vestrae Sacratissimae humillimi, perpetuoque fideles suhditi posses­sionis Radvany comitatui Comaromiensi adia- centis incolae Helveticae confessionis Szentséges Felség! Noha Szentséges Felségteknek a Helytartótanács közbejöttével 1763. március hónapban kiadott, a mi vármegyénknek szóló kegyes parancsolatának ereje az előző lelkipásztor halála után egy újnak a hozzánk való beiktatását megakadályozó földes­uraink kísérleteivel szemben ugyanennek valamilyen módon való beiktatását mégis­csak megengedi, ugyanezen földesuraknak pedig kegyesen megparancsolja, komo­lyan figyelmeztetve őket, hogy kegyes királyi engedély nélkül ne próbáljanak a vallás ügyében változtatásokat végrehajtani, hanem büntetés terhe alatt szabják magukat a kegyes királyi rendeletekhez, mi pedig Felségtek eme királyi, anyai kegyes jóságára most is hálás szívvel és alattvalói áhítattal emlékezünk vissza, azonban ugyanezek [ti. a földesurak] a régóta tartó támadásoknak most új fajtájával fáradoznak zavarni. Miután ugyanis 1771-ben a mi lelkipásztorunk meghalt, akit Szentséges Felségtek állandóan dicsért rendelete értelmében 1763-ban iktattunk be, a mi föl­desuraink nem csak az ő özvegyét megillető gabonatermésből származó gabonati­zedet vették el, hanem az újonnan kinevezett lelkész-utódtól és iskolamestertől is követelték; és minthogy ezeket egyszerűen megtagadtuk, ragaszkodván a mindezi­dáig nem csupán nálunk létező törvényes szokáshoz, hanem az egész országban élő gyakorlathoz is, még azt is megtették, hogy őket lakásaikból erőszakosan kiűz­ték, földjeiket lefoglalták, az iskolamestert házából előhurcolták és pálcáját össze­törték. Mi pedig minderre illő szerénységgel azt válaszoltuk, hogy a Szentséges Felség kegyesen úgy akarja,.hogy ugyanazokon a helyeken, ahol lelkipásztoraink vannak, az ő életük fenntartására szolgáló javak, köztük pedig egyebek mellett az ő termé­seik is, melyek ezen szolgálatuk révén illetik őket, szabadon megmaradjanak és megőrződjenek. És ezért mi is ragaszkodunk a részint itt törvényes és szokásos, ugyanakkor az egész országban élő gyakorlathoz. Miután ez a válasz adatott, jóllehet a jogot és a mi szokásunkat igen nagy nehéz­séggel sem tudtuk tartani, mégsem vagyunk biztonságban az ő erre vonatkozó le­gutóbbi támadásaik és erőszakkal megkísérelt behajtásaik miatt. Az említett földes­urak legutóbbi tette is növeli a bennünk megszületett erre vonatkozó félelmet. Kétségtelenül vannak a területünk határa felé folyó Dunában több, velünk együtt lakó társunknak bizonyos malmai, amelyekhez a szomszéd falvakban lakóknak nem

Next

/
Thumbnails
Contents