Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 17 Hasonló eredményre jutunk, ha az egyházmegye levéltárának későbbi (1826., 1835., 1880., 1909. évi ) katalógusait átvizsgáljuk. Pedig 1776-ból fennmaradt az ipolypásztói anyaegyház összeírása, amely arra utal, hogy a palánki egyházmegyében is elkészült az összeírás, de annak teljes sorozata nem került az egyházmegyei levéltárba. A szövegközlés elvei A vegyesen magyar és latin nyelvű XVIII. századi szövegek átírásánál az eredeti szöveg megtartására törekedtünk, azon — a mai felhasználó igényeihez igazodva — csak kisebb változtatásokat hajtottunk végre. A gyakran előforduló szóközi és szóvégi rövidítéseket a magyar és latin szavak esetén is feloldottuk, de a feloldás tényét a könnyebb olvashatóság érdekében külön nem jelöltük. A tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írtuk, a családneveket betűhíven írtuk át és meghagytuk a fonetikus írásmódot ott, ahol azt használták. A latin szövegben egységesítettük a romano catholica, Helveticus és augustanus, vagy lutheránus kifejezések írásmódját. A latin és magyar szövegben is minden esetben nagy kezdőbetűt használtunk a felekezetek leírásakor: Romano Catholicus, Helvetica confessio, Lutheránus, Augustana confessio. A helységnevek esetében a forrásszövegben előforduló alakot változatlanul hagytuk. A helységnév ma használatos alakját olvasóink a kötet végén található helynévmutató alapján tudják azonosítani. A mai helyesírás szabályaitól jócskán eltérő XVIII. századi központozást a szöveg értelméhez igazítottuk. A latin szövegek esetében gyakran találkoztunk nyelvtanilag helytelen alakokkal, szóvégi rövidítés-feloldásokkal. Ebben az esetben javítottuk a szöveget, ugyanakkor a lábjegyzetben jeleztük az eredeti, szövegben előforduló formát, jelezve a javítás tényét. A magyar szöveg közé ékelt latin mondatrészek magyar értelmét lábjegyzetben adtuk meg. Az olvashatatlan, vagy a papír sérülése miatt hiányzó részek helyét [...] formában jelöltük, lábjegyzetben pedig közöltük a lehetséges megoldást. A közzétett szövegben való könnyebb eligazodást a kötet végén található szójegyzék, mértékegység-jegyzék és helynévmutató, valamint térképek könnyítik meg. A további kutatáshoz bőséges bibliográfia ad útmutatást. A helységnevek azonosításához a levéltáros kollégák segítettek: Szlovákiából Bukovszky László (Vágsellye, Sal’a), a Dunántúlról Aradi Gábor (Szekszárd), Benczik Gyula (Szombathely), Bősze Sándor (Kaposvár) Dominkovits Péter (Sopron), Márti Attila (Pécs) nyújtott segítséget.
