Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
18 Bevezető tanulmány A bibliográfiához felhasználtuk még az 1990 után megjelent településtörténeti monográfiákról megyénként készített bibliográfiákat. Ezek készítésében felkérésünkre Márkusné Vörös Hajnalka levéltáros (Veszprém), Aradi Gábor, Bősze Sándor, Benczik Gyula, Márfi Attila, továbbá Horváth Géza könyvtáros (Tatabánya), Horváth József könyvtáros (Győr), Kiss Gábor könyvtár- igazgató (Zalaegerszeg), Komlósi József könyvtárigazgató (Székesfehérvár), Horváth Eszter (Pécs) vett részt. A felvidéki településekhez Bugár Beáta (Fórum Intézet-Bibliotheca Hungarica, Somorja, Samorin) készített bibliográfiát. Munkájukat és segítségüket ezúton is köszönjük. Az egyházkerület helyzete az 1774-es összeírás tükrében A Dunántúli Református Egyházkerület a XVIII. század derekán hatalmas területet ölelt fel. A református gyülekezetek sora a Drávától a Felvidékig: a Csallóközig, a Garam és Ipoly völgyéig terjedt. Ha a korabeli közigazgatási beosztást vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy az egyházkerület 8 egyházmegyéje (esperessége) 1774-ben az ösz- szeírás szerint 12 vármegyét ölelt fel. Az egyházkerülethez tartozó gyülekezetek Somogy, Tolna, Veszprém, Zala, Győr, Komárom, Esztergom, Nyitra, Bars, Hont, Pozsony és Nógrád vármegyében feküdtek.27 A világi és egyházi közigazgatási határok — csakúgy, mint a római katolikus egyházszervezetben — nem estek egybe, vagyis keresztezték egymást. A barsi egyházmegye Bars, Hont megyében feküdt, s kicsit átnyúlott Esztergom vármegyébe is. A drégelypalánki egyházmegye Esztergom, Hont és Nógrád vármegyéket fogta át. A XVII. században a végvári vonalba eső területen, az Ipoly-mentén megszerveződött 23 anyaegyház közül az 1780-as években már csak 7 anya27 Az összeirási utasítást készítő közgyűlésen az „igen szélesen kiterjedett” szuperintenden- ciához sorolták a fentieken kívül Árva, Liptó, Turóc, Zólyom, Trencsén, valamint Moson vármegyét is. így a refonnátus történeti köztudat összesen 18 vármegyére „tartott igényt”. DREL I.l.a. 1774. június 7-8. közgy. jkv. Nr. 4. Mosonban és a felvidéki megyékben azonban igen megfogyatkozott a reformátusok száma. Nyitra vármegyében ekkoriban „egy virágzó eklesia sints”, ezért 1775-ben az egyházkerület a királyi udvarnál az 1681:26. tc.- re hivatkozva azt kezdeményezi, hogy Farkasd helységet nyilvánítsák ismét artikuláris hellyé. Uo. 1775. április 7. közgy. jkv. Nr. 2. Az 1781 utáni korszakban 14 vármegyére terjedt ki az egyházkerület. Az 1868-as névtár szerint-Nyitra vármegyében 4, Pozsonyban 5, Nógrádban 2 anyaegyház alakult újjá.
