Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 9 tartották egyházközségeik meglátogatását, hogy pontos képet alkothassanak gyülekezeteik helyzetéről és az egyházfegyelemről.5 A Dunántúli Református Egyházkerületben a XVIII. század első harmadáig a püspökök és az esperesek is rendszeresen látogatták a gyülekezeteket, de a vizitációk anyagának csak egy része maradt fenn. A protestánsokkal párhuzamosan a katolikus egyház továbbra is vizitációs jogot gyakorolt a protestáns felekezetek felett azon az elven is, hogy egyház- községeik nagyobbrészt katolikus plébániákból keletkeztek, és mint ilyenek, a katolikus egyház tulajdonát képezik. Egyházlátogatásaik alkalmával ezt a vagyont felmérték és számon kérték. A protestánsok a szabad vallásgyakorlatra hivatkozva az artikuláris helyeken gyakran megtagadták a vizitátor beengedését. Némileg tisztább helyzetet teremtett a két Carolina Resolutio, amely kimondta, hogy az artikuláris helyeken a felügyeletet a szuperintendensek gyakorolják, és a föesperesek vizitációs joga csak a keresztség kiszolgáltatásának felügyeletére terjedhet ki. 1748-ban azonban Mária Terézia megtiltotta a szuperintendenseknek az egyházlátogatást és kimondta, hogy vizitációt csakis a katolikus püspök vagy megbízottja végezhet előzetes királyi felhatalmazással. Az 1790-91: 26-27. törvénycikk kimondta a protestánsok egyházkormányzati önállóságát, és híveit kivette a katolikus egyház hatalma alól. 1802- ben az országos összeírás végül az egész országban rendezte a parochiális viszonyokat, és ezzel egy ideig feleslegessé tette a vizitációk megtartását. Megszűnt az előzetes engedély kérésének kötelezettsége is. A protestáns egyházak ezentúl maguk szabályozták az egyházlátogatások rendjét. Egyházkormányzás a Dunántúlon A dunántúli vármegyék területén mind a katolikus, mind a protestáns hatóságok végeztek vizitációt. A katolikus püspök vagy megbízottja a protestánsokat is látogatta. A XVIII. században szinte azonos időszakból maradtak fenn katolikus és református vizitációs jegyzőkönyvek a Dunántúlon. Padányi Bíró Márton (1696-1762) veszprémi püspök még kinevezése évében, 1745-ben meglátogatta egyházmegyéje egy részét, és az azt követő években bejárta az egész egyházmegyét. Mindenre kiterjedő vizsgálódása során 5 A korai időszakból a Tiszáninneni Református Egyházkerületből maradtak fenn vizitációs jegyzőkönyvek. Vö. DIENES Dénes (szerk.): Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek, 16-17. század. Bp„ 2001.
