Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
— Ne beszéljen maga oly fennszóval, kérem, mert hátha a háta megett egy nemestárs kullog, osztán szabad nyelve lecsillapításául egypár hatalmas ütle- get nyom vállai közé barnára pörkölt, somfabotjával — mondám Horváth Jóskának, miközben kezet nyújtók mind a két collegának, s ezen két szavakkal „servus, barátom” köszönténk egymást. — Az igaz, a’ könnyen megtörténhetne — mond Horváth Jóska mosolyogva —, mindazonáltal most az egyszer talán nincs hátom megett oly barátságos nemestárs — folytatá magát körülnézve —, menjünk barátim legelőször is erre végig a piacon s be a Stinglibe (nagy vendégfogadó, melynek ma már Korona a címje) mondják, ott nagyba szól a muzsika.69 Ezen szavait még be sem végezve, húzott bennünket középen karon fogva a nevezett korcsma felé, s mi könnyen engedve az unszolásnak, hárman karon fogva haladánk előre. Még távol valánk a korcsmától, már hallatszott a bőgő morgása. Odaérvén benyitottunk az utcára nyíló, közönséges nagy vendégszoba ajtón, s midőn beléptünk, láttuk meg csalódásunkat: ahelyett, hogy a nagy vendégszobát tömve találtuk volna nemestársokkal, itt-ott egy-egy paraszt vagy kocsis, köztük néhány pandúrok ültek iccés és meszelyes palackjaik előtt, s magok közt csendesen beszélgetve iddogáltak. Bent azonban a mellékszobában csakugyan nagyba szólt a muzsika, s amint a nagy vendégszoba közepére értünk, láttuk a tárt ajtón belől, hogy vörös nadrágos megye katonáink erősen járták az akkor még úgynevezett friss magyart — melynek ma már csárdás a neve — néhány cifrán felöltözött úgynevezett „személyekkel”,70 veszprémi cigányaink pedig gyorsan rángatták hegedűvonóikat, kik közt a cimbalmos is aprózva pöcögette az asztalon előtte fekvő cimbalom vas húrjait, melynek hangja közt gyakran erős vas sarkantyúk pöngése volt hallható. Néhány pár éppen pördülésben volt midőn mi betekintőnk a tárt ajtón, s egy női izmos kéz magasra emelkedve látszott a többség közt, melynek tenyere villámgyorsasággal csattant le egy ümögre vetkőzött megyekatona fehér vállára, mely csattanást élénk sikító hangon eme szavak követték: — Fene essék sarkantyújába, magába, mind lehasogatja ruhámat. — Gyönyörű társaság közé vetődénk — szólék collegáimhoz —, csak el ám innend, s gondolom ne is keressük mi tovább a nemestársokat, hanem csak hordjuk magunk haza. — Már ha itt vagyunk barátom - szóla segédtársam, Bedekovics —, csakugyan nem megyek el addig, míg egy pohár bort meg nem iszom. Ezzel a közel álló pincér felé fordult és egy icce bort parancsolt. Míg tehát mi egy hozzánk közel álló kis asztalhoz közeledőnk, melynek közepén magas, réz gyertyatartóban egy égő gyertya állt, s pipára gyújtánk. A parancsolt icce bor 3 üvegpoha- 89 89 A mai Megyeház tér északi sarkán, a Gourmandia Étterem és a Mackó Cukrászda telkén állt a Stingli fogadó, amit a XVIII. század második felében is így neveztek. 70 prostituáltakkal
