Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
leérénk a piacra (mert az úgynevezett új városházban38 lakott Pongrácz), azon tanakodtunk, merre és kihez menjünk mindnyájan együtt borozni. Ketten is találkozának köztünk kik egyszerre mondták: — Jákóiékhoz. Ezen hallásra bennem a vér mintha hevesebben kezdett volna működni... — De előbb csak hazamegyünk kardot, mentét, kalpagot letenni? — kérdém collegáimat, kik között voltak, kik azt mondták, hogy bizony minekutána már este van, így is oda mehetünk. Mindazonáltal ki-ki hazament átöltözni, azt határozván, hogy az én műhelyemben jöjjünk ismét össze; nem is került bele fél óra, nálam ismét együtt valánk, és együtt menünk Jákóiékhoz. Takács barátom is, ki ugyan temetésen nem volt jelen, hanem midőn hazamentem, nálam a műhelyben dohányozva várt reám, velünk jött, s így nyolcán indulánk el műhelyemből. Midőn Jákóiéknál az ismert szobába léptünk — én leghátul menék collegáim után — imádottam ismét szokott helyén ült és kötött. Midőn felénk tekinte s látá, hogy többen is jövünk, felkelt ülőhelyéről, s hóna alá szorított mankóval sántikála felénk. Minden többszöri találkozásom mellett is, ekkor láttam őt először járni. Minő érzés fogott meg, midőn azon gyönyörű, kis helyes alkotmányt megpillantám felénk sántítani, azt azon pillanatban sem tudtam volna senkinek megmondani, annál kevésbé tudnám most, ennyi évek leforgása után leírni. Annyi jut eszembe, hogy azon pillanatban, melyben megpillantám őt sántítani, fájdalmas szánakodás ébrede bennem, s ahelyett, hogy ezen iszonyú hibájának meglátása visszataszította volna őt tőlem, inkább ragaszkodóbb hozzá- vonzódás ébredt kebelemben. Midőn collegáim mellett — kik mindannyian mondának neki valami szépet — elsántíta, s hozzám közelede, megfogám kezét, hófehér gömbölyű ujjait gyengén megszorítva susogék neki jó estét, s még tudja isten mit. Mintha keze reszketett volna, félénken, kigyulladt arccal huzá vissza tőlem, s anyjához mene, ki akkor is a kályha mellett, ágya szélin ült, melleje a kályha eleibe állt és folytatta kötését. Pajtásim körülülék az asztalt, bort parancsolának, melyet midőn a két fenn forgódó leányok több iccés palackokban meghozva felrakának az asztalra, katonásan hozzáfogtak az iváshoz. Poharak csölönkölése, víg csevegés közt s pipáikból füstfelleget eregetve telt az idő, s már nem messze volt éjfél, midőn egyszerre mindnyájan hazamenni készülének. Én egész ott töltött időmet a szép sánta leánnyal és anyjával mulatám el a kályha körül, anélkül hogy rágyújtottam volna, s bort is igen keveset ittam. Közösen kifizetőnk költségünket, s általános jó éjszaka kívánás után indulánk. Én hátramaradtam, s magamban ezen gondolattal: 36 36 Az új városháza és tűzoltószertár a Vár utca elején 1811-1814 közt épült fel Turnier Henrik tervei szerint. KOROMPAY 1956.181. 39
