Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Mi magunkat meghajtva, s magunkat ajánlva eljöttünk, a főbíró s a másik két urak, a vádló hajdúkkal együtt szinte sietve jöttek ki utánunk a szobából, s a főispán után a lépcsőkön feltóduló nép közt eltűntek. Délben minden ebédre menénk, principálisném előtt kelle másodszor pirulnom, s szégyenlenem magamat. Következő kedd-szerda elmúlt anélkül, hogy Cseresznyés István főbíró uram hivatott volna bennünket. Csütörtökön reggel tehát, minekutána kötelességemet jókor elvégeztem, dupla puskát vállamra akasztva, s pipámból számból füstfelleget eregetve ballagtam Bedekovics barátommal a szabadi úton a két sor fák között Sz[ent] Királ Szabadja89 felé. Melyen keresztül haladva a pár puska lövésnyire levő erdőnek tartánk, s azon át a szőlőhegyek közé jutva, az almádi csárda előtt el, az úgynevezett Apáca fara felé menénk gyors lépésekkel.90 Az idő gyönyörű volt, a nap forrón pörkölt le hegyibénk a majdnem felhőtlen tiszta égről. Nem sokat beszélőnk együtt, csak haladtunk és közbe-közbe a gyönyörű természet szépségét bámulva szólanánk fel, majd egy-egy hegyet, majd egy-egy hajlást, vagy völgyet dicsérve. Dél volt, midőn Almádiba, Sófim anyja szőlejébe értünk. Az egész hegységben a szüretelő nép talán mind ebédelt, mert oly nagy déli csendesség volt mindenfelé, mintha ember sem lett volna körös-körül. Midőn a hajlékhoz közel érénk, kilőttük puskáinkat. A durranásokra a hajlékból kiszaladtak Juli, Zsuzsi; Sófi is kijött, s szíves elfogadással jöttek eleibénk a három testvérek. Juli, Zsuzsi Bedekovicsot fogak karon és vezették a hajlékba, én Sófimat ragadám karon, s pár lépésnyi távolságra ballagánk az előttünk haladók után be a hajlékba. Midőn beléptünk, már a présházban víg szüreti felkiáltás és isten hoztával fogadtak bennünket a fenékre fordított hordókat körülülő és ebédelő szüretelők, nemkülönben a szobából is több szájból hangzott a barátságos isten hozta, többen felkeltek az asztaltól, midőn mi a szobába léptünk, s szívesen kínáltak bennünket helyeikkel, melyeket azonban Sófi nem engede elfogadni, hanem testvérei segedelmükkel nagy hamar szoríta számunkra is helyet a terített asztalnál, tányérokat s evőeszközt raktak fel számunkra, friss ételt tálaltak, mialatt mi a szoba egyik szegletébe támogattuk puskáinkat, nekivetkőzvén ümögre, minden további kínáltatás nélkül odaültünk az asztalhoz, s víg csevegés és nevetgérezés közt ebédeltünk. Én azonban külsőmre nézve szinte víg voltam ugyan, de belsőm nyugha- tatlankodott. Magamban szüntelen azon tűnődtem, vajon nem tud-e már Sófim valamit, vagy talán mindent is történetemből, egész ebéd alatt őtet kísérték szemeim, figyeltem minden mozdulatára, pillantásaira, mosolyaira, 89 Szentkirályszabadja nemes község Veszprém megyében, Veszprémtől 3 km-re délre, mintegy félúton Veszprém és Almádi között. 90 A lap szélén saját megjegyzése: Itt rossz van írva. — A tévedés oka, hogy Szentkirályszabadja felől jövet előbb érjük el az Apácafara-dölőt, aztán az ún. Pinkóci-csárdát. 84
