Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

sőt undorodtam mindenféle más szeszes italoktól is, kezdtem magamban érezni valami különös büszkeséget s érdemet, melynek következtében semmiféle korcsmába vagy kávéházba soha nem mentem, melynek következése lett, hogy minden úri és polgári házokban tiszteletben tartattam, principálisom s principálisném előtt naponként kedveltebb ember lettem, naponként nyájasabb lett hozzám minden ember, mindenki tisztelt és szeretett. Én is — mindamellett, hogy kerültem mindenféle társaságot — mindenki eránt tisztelettel s szeretettel viseltettem. Naponként nőtt bennem a böcsületvágy, kezdtem csinosan ruházkodni, ha kimentem sétálni, mindég polgári társaságot kerestem, s hogy végre kifogyjak endícséretemből, még csak azt említem, hogy utóbb korhely bajtársimat szánakodva kezdtem nézni, s minden bortól leázott embertől az undorodásig csömörlöttem. Szóval, nem én voltam az az ember, ki előbb.

1833- dik évről még csak azt említem, hogy lefolyta alatt apám párszor is meglátogata. Továbbá még azt, hogy Sófim mellett anyjától s testvérjeitől igen-igen sok ízetlenségeket kell eltűrnöm, melyeket ide sorolni hosszas lennék.

1834- dik év jőve hegyibénk. Ezen évnek farsangján át, mellettem conditióban lévő korhely collegám éjszakai rendetlen hazajövetelei, s többnyire részeges, garázda lármái, de még ezen felül — minekutána borbélyműhelyi szokás szerint egy ágyban hálánk — felettem átmászkálásai, azon gondolatot ébreszték fejemben, hogy magamnak a városban valahol egy kis szobát béreljek és külön menjek lakni. Amint ezen gondolatra jöttem, erősen feltevém magamban attól el nem állni. Csakhamar közlém Sófival is szándékomat, ki is azon tanácsot adá, hogy szólítsam fel anyját a házban lévő kis kamoráért, melyet osztán majd ő kitisztogand annyira, hogy nyári szobának is be fog illeni, s én benne az őszig gyönyörű lakást találandok, mire pedig a tél elől fog jönni úgymond, ki tudja még addig, mi történend.

Elfogadám tehát tanácsát, s pár napok múlva felszólítám anyját, ki is úgy látszott, mintha felszólításomat fontolóra venné, gondolkodott, — közmondás szerint — hímelt-hámolt, nem akart vagy nem tudott azonnal nyilatkozni, mígnem végre valami kevés házbért is ígérék, így nyilatkoza:

— Ha leányaim nem ellenkeznek benne, én nem bánom. S azonnal jelenlétemben tudtokra is adá kérésemet leányainak.

Sófi, tudjuk, hogy nem ellenkezett a dologban, a két testvér egyszerre vállat vonítának, s a fiatalabbik megszólalnia mondván:

— Jó is lesz édesanyám, ha Francsics úr hozzánk jön a házba lakni, legalább lesz köztünk egy férfi.

Tavasz felé, minekelőtte a szőlő munkáltatás megkezdődött, minekelőtte Sófi anyja s két testvérjei a szőlőbe költöztek volna, Sófi serkentésére a két testvér egy szép fényes napon az említett kis kamorát kitakarították és tisztára bemeszelék. Utána néhány napok múlva ringy-rongy poggyászommal belehordozóskodék.

70