Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
fogadák, Sófi jobb kezét nyújtá felém, én megragadám, s gyönyörű gömbölyű ujjait gyengén megszorítám. Gondolatommal számhoz vivém a szép kezet, s azon pillanatban eleresztém. Minekutána így a háziakkal végezém örömittas tisztelkedésemet, a borozó vendégekhez fordulék, s köszöntém őket, mely után közös beszélgetés támada köztünk, s talán éjfél is elmúlt, midőn a vendégek eloszlának, kikkel én is távozni akarék ugyan, hanem Sófi anyja maraszta, s minekutána magunkra maradánk, a nagy tölgyfaasztalra vettete leányaival ágyat számomra, s talán még vagy félórai beszélgetés után lefeküdtünk. Másnap — 6-án — jókor reggel principálisomhoz mentem, hol már mindenki tudta a házban, hogy én Veszprémben vagyok. Principálisom határtalan barátsággal fogadott, éppen a folyosón találkozóm vele, midőn az utcaajtón beléptem, messziről nyújtá kezét, s midőn egymáshoz érénk megölelt és kétszer meg is csókolt, felkísére nejéhez, s midőn annak kezet csókoltam, hosszas ideig tartá kezemet, s nem győzött nyilatkozni, hogy ők mind a ketten mennyire örülnek megérkeztemen. Sok mindenféle össze-vissza beszélgetések közt (principálisném nagyon sok beszédű volt) eljött dél, észrevétlenül egyszer csak az asztalon párolgott a levesestül, jöttek a segédek, a kosztos deákok, körülültük az asztalt, és szünet nélküli csevegés közt ebédeltünk. Alig végezénk ebédünket, s alig menekülhettem principálisném sok beszédjeitől; gondolhatja az olvasó, hogy azonnal Sófimhoz szaladtam, hol osztán az egész délutánt töltém. Minek írjam le, hogyan töltém el e fél napot, legyen elég mondva, ha azt mondom, hogy életboldogságomból ezen fél nap éltem le egy fő szakot. Mire én lemenék Sófihoz, anyja s egyik testvérje, Juli elmenének a szőlőbe, egy hordó bort hazahozandók, melynek következtében alkalmunk leve még ezen délután arra is, hogy ama feljebb említett, papirosból készített pörsölt,60 melyet Pestre menetelem előtt való napokban készítők, felbontónk, melybe Budán létem ideje alatt még néhány fényes kétforintosok szaporodónak is. 7-én hivatásomba léptem s átvettem előbbi conventiossaimat.61 Minden házban szíves elfogadás várt rám, mindenki örvendett megérkezésemen, s csaknem magamon kívül ragadtattam az örömtől, midőn láttam, hogy mindenki oly nagy szíves erányomban, úgy tetszett előttem, mintha most születtem volna újra, s mintha csak akkor kezdtem volna nőni és élni, egészlen újnak látszott előttem az egész világ, s örömmel lótottam-futottam kötelességem után egyik utcából a másikba. Még csak ekkor vettem észre boldogságomat, hogy t. i. nyavalyámból, a részegségből kigyógyultam, minekutána láttam, hogy mily tiszteletben tartatik mindenkitől egy józan, jámbor, csendes magaviseletű fiatalember. Azon túl osztán nem csak hogy sok ideig bort nem ittam, 60 perselyt 151 conventio (latín) = egyezség, szerződés; a borbélyoknál a konvenciósok a szerződéses vendégeket, az állandó üzletfeleket jelentették, akiket otthonukban borotváltak. 69
