Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

— Tudjátok barátim mit, ne üljünk és locsogjunk itt haszontalan, hanem menjünk el valahová kukoricát fosztani.

— Elment az eszed, pajtás? - kérdezem őt csodálkozva -, hogyan jöhetsz ezen gondolatra, borbélylegény létedre nem szégyenlenéd magadat valamely fészerben inasokkal, s holmi piszkos szolgálókkal összeülni kukoricát fosztani?

— Ahová én gondolok, még te is odaülsz — felele barátom mosolyogva, s ülőhelyéről felkelve inte fejével a többieknek —, gyertek — úgymond — s meg is indulának mind.

— Kari, gyere te is, ne küszködj velem, megbánod, ha el nem jösz velünk — mond Takács.

— Megyek véletek, barátom, hanem kukoricát fosztani be nem megyek sehová, annyit mondhatok.

Mentünk. És elmentünk ki a Fehérvárra vezető széles utcába,22 hol midőn a kapaszkodóra felérénk, megállapodánk, mintha tanácsot akarnánk tartam, hogy vajon merre és hova menjünk. Az idő gyönyörű volt, az ég boltozotja tele ragyogó csillagokkal, az utca végig csendes, mert már úgy 10 óra körül járt az idő, semmi nesz, mintha már minden aludt volna. Vagy száz lépésnyire haladánk, odább támolyogva, egyszerre, amint kifelé ballagánk, a bal kéz felőli házsoron lévő egyik ház kapujából gyenge kacaj és kukoricafosztás suhogása hallatszott ki hozzánk, a kapu alatti hézagon gyertyavüágosság világíta ki.

— Ide menjünk be — mondá Takács, s engem kabátom gallérjánál megragada.

— Én be nem megyek barátom, ha mindjárt kabátom széjjeltéped is rajtam.

Ferkó barátom mosolyga, egyik collegám másik oldalamon karon foga, s akartam vagy nem akartam, minekutána a kapu eleibe hurcoltak, s előttem az utca ajtót benyitották, bementünk.

A nyitott ajtó előtt már csak nem vonakodhattam, tehát csendesen beléptem én is.

Három fiatal leányokat pillanték meg a kapuszín bal kéz felőli falához háttal támaszkodva, s egymás mellett ülve, kik szorgalmatosán kukoricát fosztának. Átellenben ült egy másik nő, ki talán ama háromnál, mind a háromnál is idősebb volt, fehér kendővel bekötött fejéről gyanítám, hogy ő házi, és a Maca néni nevezetről bizonyosnak hittem szűz hajadonságát, melyet nem sokára bebizonyíta pár magyar mesterlegényeknek odajövetele, kik őt leányasz- szony címmel tisztelők.

Ajánlánk magunkat munkásoknak, és az időske nő szívesen fogada bennünket. Pajtásim nagy hamar ama három leányok közé furák magokat, én pedig átellenbe a leányasszony mellé vetém le magamat a fosztatlan kukoricára, s hozzá is fogtam a fosztáshoz. Nagyba ment a munka, hanem nem soká

22 A városból Székesfehérvár felé kivezető utat Fehérvári utcának, kiöblösödő szakaszát Széles utcának hívták.

26