Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
tartott, mert a leányasszony egyszer csak felkelt mellőlem és a szűk udvaron át eltűnt a ház hátulsó részében. Néhány percek múlva visszajött ismét, egyik kezében egy jókora tál főtt krumplit hozott, melyek gyönyörűen felrepedezve mosolyogtak egy éhezőre, másik kezében egy hosszú nyakú meszelyes üveget tarta csordultig tele homályos szőke borral, mely azt jelenté, hogy a házigazda nem fösvénykedett annak megtöltésében. Egy ott hentergő szalmavékát fenékkel az ég felé fordíta a leányasszony, és arra helyezé a tálat, a meszelyes palackkal pedig körüljárva sorba kínála bennünket. Mindenki ivott egy keveset, én kértem őt, hogy majd csak akkor engedjen innom, ha ama dicsőén főtt krumplik közül párat megettem, melyre mindnyájunkat felszólíta, hogy tehát keljünk fel ülésünkből és álljuk körül a fölt krumplival teljes tálat. Mind felkeltünk, és a szalma asztalhoz közeledénk. Ki zsebkésével, ki körmeivel kopasztva a krumplit, nevetgérezés23 közben ettük a föld belsejében termett gyümölcsöt, egyszerre a Maca néni kettőt a legszebbek közül kiválaszta, és ama három leányok közül egyik ülve maradihoz vivé, s ezen édes szavak közt nyújtá neki: — És te, édes Sófim nem jösz közibénk? Én szemeimmel kísérve kísérem őt, s láttam a megszólított leánykát elpirulni, s úgy tetszett, mintha könnyek is csillogtak volna nagy, fekete szemeiben; valamit csendesen mondott Maca néninek, ki is egészlen lehajola hozzá és egy pillanatig susogtak együtt, annak utána felegyenesede a leányasszony, s felénk fordulván inte Takács Ferencnek, ki is odaugrott hozzájok, érthetetlen makogással beszéltek pár szavakat, melyre Takács barátom visszafordult felénk és fennhangon mondá: — Salamon öcsém, maga nagy szamár! Érti-e mért nevezem szamárnak? A fiú fülig elvörösödött, s úgy látszott dühös bosszúságra lobbant, hanem nem mert moccanni se, érezvén magában az elkövetett hibát, továbbá nem is felelhetett vissza, minekutána ő még csak tanuló ifjú volt, s hogy mi társaságunk közé vettük csak az okozá, hogy ő nem volt oly közönséges inas, mint valamely szegény ember gyermeke, ő uradalmi inspector24 fia volt, s principálisomnál mint praktikáns25 tanulta a borbélyságot, és következendő újesztendő napra felszabadulandó, különben pedig alkotására nézve is csinos nyúlánk, mint egy 18 éves gyerkőcke volt. Én fogám tehát fel ügyét a megszégyenített fiúnak és Takács barátomhoz közeledék mondván: — Pajtás, az nem szép tőled, hogy azt a szegény fiút úgy megszégyenítetted ennyi emberek előtt, bármit vétett volna is ellened. — Igaza van ifjú úrnak — szóla hozzám az ülve maradt leányka oly mosoly- lyal, melynek hatóságát reám való nézve leírni nem bírom. Nem kellett volna ennek a rossz Takács úrnak oly hirtelen bánni a dologgal — folytatá tovább, 23 nevetgélés 24 inspector (latin) = felügyelő; itt: uradalmi tiszt 25 praktikáns (latinból) = gyakornok 27
