Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

szott lenni. Minden büszke tekintete, melyet is nyájas „isten hoztát’ csala ki belőle kézcsókom, s mutatóujjával, melyen nagy, fényes kövektől csillogó, arany gyűrűje ragyogott, mutatá ki a terített asztal mellett ülőhelyemet. Három deák gyermekek, egyik mintegy 12 éves házifiú, a másik kettő hasonló idejűek. Szállásolt deákocskák19 jövének be a hátulsó szobából, s így heten körülfogánk, vagyis körülülénk a terített aztalt, melyen már a tejfölös leves párolgott, és hozzáfogtunk az ebédhez. Sűrű lencse követte a levest, s hatalmas túrósmetélt volt harmadik tál ételünk. Végezvén az ebédet, mi ketten Salamon Adolffal lemenőnk a műhelybe, útközben erősen feltevém magamban, ahogy csak lehetséges lehet, ezen házból egykönnyen ki nem megyek.

Szorgalmatosán folytattam műhelybeli kötelességemet, mely közben eljött vasárnap. Ekkor is ebédünket végezvén, utánunk nem sok idő múlva bejött principálisom a műhelybe, midőn belépett, eképp’ szólíta meg:

— Tudja Káról mit, maga megmaradhat nálam a műhelyre, ha tetszik, hanem amint már maga is láthatta ezen elmúlt pár napokban, hogy dolgunk igen kevés lévén, jövedelmünk iszonyún rossz, ennek következtében egy váltó forintnál több hetibért én magának nem adhatok, ha tehát ezzel megelégszik, úgy nálam megmaradhat.

Meghajtám magamat és egész alázatossággal igent mondtam. Hisz, ha semmi fizetést nem ajánlott volna is principálisom, ideig-óráig mégis megmaradtam volna.

Egy forintot tehát azonnal adott principálisom a nála szolgált pár napokért, s midőn két hét eltelt (minden két hétben szokta kiadni a hetibért) és jött a második vasárnap, ebéd után 3 forintokat ada a műhelyben kezembe, ezen mondással:

— Ha jól fogja magát viselni, megjobbítom hetibérét.

Másnap, hétfőn tüstént egy inget vettem magamnak, mert nem volt több, mint ami rajtam volt, melynek következtében lehet gondolni annak szennyességét, és ki-ki gondolhatja örömömet is, midőn tiszta inget rám vehettem.

A második két hét elmúltával 4 forint hetibért ada principálisom két hétre, és a harmadik két hét elmúltával 5 forintot, mindenkor azon mondással, ahogy iparkodásom által megjavítandom a műhelybeli jövedelmet, ő szívesen fogja javítani az én béremet.

Képzelheti mindenki, hogy mint iparkodtam kötelességemet teljesíteni, s mint kedveztem a műhelybe borotválkozni járó vendégeknek, mindazonáltal bűvös erővel nem bírtam, csodát végbevinni nem tudtam, megmaradt hetibérem az 5 forintnál két hétre.

Régi nyavalyámból, a részegségből mind jobban-jobban gyógyulni kezdtem, melynek fő gyógyszere volt a szükség, s hogy a műhelyben szorgalmatosán meg kelle maradnom, nem mehettem minduntalan kószálni. Továbbá nagyon tisztelt principálisom hathatós szép beszédjei, melyeket naponként órá19 Veszprémben tanuló, s Halaséknál albérlőként élő vagy étkező (kosztos) gimnazisták.