Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
— Hm, így szoktak beszélni többnyire a borbélylegény urak, ha midőn mindenüket elkorhelykedik, eljátszák, akkor ők azt mondják, hogy szerencsétlenül jártak. Egyik azt mondja, hogy az úton ellopták ruháját — ami nem is volt —, másik mást mond. Mindazonáltal nekem ahhoz semmi közöm, csak azt akarom magának értésére adni, hogy mi veszprémi sebészek elvégeztük magunk közt a grémiumban,14 15 hogy bármiféle szükség esetében segédet jó bizonyítvány nélkül fel nem fogadunk, ennélfogva ezen csekély bizonyítvány mellett én fel nem fogadhatom, hanem mégis, mivel segédre szükségem van, majd bizonyítványát elviszem senior úrhoz, s ha ő helybenhagyja, nálam maradhat. Üljön le, tüstént itt leszek — s azzal csak úgy házisapkában kiment az ajtón. Bizonytalanságban lebegve ültem ugyanazon tölgyfa kanapén, melyen előbb az öreg úr ült, két tanuló ifjak (inasok) amoda hátrább ültek a műhelyben, kikkel következő beszédet kezdém: — Hogy hívják ezt az urat? — Halas János - felele a nagyobbik inas. — Hány borbélyműhely van Veszprémben? — Négy - felele a fiú -, egyik ez, másik valami Reisinger Györgyé, ki is ugyan most senior,16 harmadik Pongrácz Jánosé, ez jelenleg vármegyei chirurgus,16 és a negyed’ valami Tiringeré.17 — Messze vannak egymástól? ■— Mind a négy itt van a piacon. — Hát téged hogy hívnak, fiú? — Salamon Adolf. Alig mondá ki a fiú a nevét, betoppan az öreg úr, kezében hozván bizonyítványomat, s felém fordulva mondá: — Nem fogadhatom fel magát, a senior keveselli ezen bizonyítványt — azzal kezembe adá. — Jól van, uram - felelék lassú hangon, meghajtóm magamat, s ezen szavak után: - Magamat ajánlom - kimentem az ajtón. Jövendőm felől magamban gondolkodva ballagtam a néptömeg közt végig a piacon, vissza éjjeli tanyámra. A vendégszobában álló asztalok közül egyikéhez komoran ültem le, homályosan lebegett előttem a jövendő, bizonyítványomat magam is kevesellettem, de még jobban vagyonomat, néhány garasaim fogytán jártak, öltönyeim jók és majdnem újak voltak ugyan még rajtam, s mégis már — ha hogy hosszas ideig kell conditió nélkül ide-oda bolyongnom — rongyosan látom magamat a jövendőben. Egyszerre felugrottam ülőhelyemről, kiűzve fejemből minden gondolkodást és aggodalmat, mentem 14 A testületben, t. i. a sebészcéhben. 15 senior (latin) = idősebb, itt: céhmester 16 vármegyei sebész; Pongrácz Jánost az 1834., 1837., 1840. és 1843. évi tisztújításon választották meg a veszprémi járás sebészévé. 17 Tiringer Krisztián (Keresztély) 22
