Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
ki-ki hazatakaroda, s nem sok idő múlva piacunk az elébbi csendet visszanyeré. Itt-ott lehete csak látni egy-egy csopron1'" 3-4 polgártársokat állva, s tusakodva a főbíró szigorúságán, mondva: — Ez már mégis illetlen volt a főbírótól, bennünket oly szárazon hazapa- rancsolni, s még azt mondani, ha nem engedelmeskedünk kénytelen lesz kötelességét tellyesíteni. — Micsoda kötelességét? — kérdé a másik. — Hisz ez ma a mi ünnepünk hazáért, szabadságért! — mond a harmadik. — Azért is tűzzük ki ismét zászlóinkat, ma nekünk a főbíró nem parancsol! — mond hevesen a negyedik. Ilyen s több e féle beszédeket lehete hallani úton-útfélen, de a zászlók azért délig nem tűzettek ki. Délután egy új népcsoport gyűlt a városház eleibe, mely közül az előkelőbbek egyik be-, másik kijöttek, -mentek annak kapuján. Néhány perc múlva ismét lobogtak a zászlók mind a városházon, mind a tűztornyon. Ismét jött a főbíró, erős hangon parancsolva már messziről, hogy a zászlók tüstént beszedessenek, azonban senki sem találkozott szófogadó, melyet ő azonnal átlátva szép szavakhoz folyamodott, s hosszas beszéddel törekede a népet lecsendesedésre térítteni. Azonban jött egy négylovas kocsi, a néptömeg közé hajtott, s a városház kapuja irányába megállt. Felállt benne első alispánunk, Rozsos István,1® kit a nép megpillantván hosszú, háromszoros Eljen- kiáltással köszönte, mely kiáltás minekutána elhangzott, a nagyon tisztelt s szeretett alispán úr beszélni kezde, melyre új — mégpedig harsány — Éljen- kiáltozás támada, s míg a sok — Éljen, s halljuk! halljuk! — lecsendesede, nyugton állt a derék alispán könnyű kocsijában, s mosolyogva legelteté szemeit körül a sűrű néptömegen, mely nőttön nőtt. Végre minekutána egészlen lecsendesedett minden, rövid de értelmes beszéddel értesíté a népet e mai ünnep értelméről, rövid beszéde végén pedig kedves polgártársaimnak nevezve az egészet, ajánlá magát mulatótársnak, s közibök felügyelő elnöknek. Nem Éljen-kiáltás, hanem ordítás követé végszavát. Alkonyat felé város[i] hajdúk, poletások küldettek szigorú parancsolattal minden házba, hogy estére minden ablakok ki legyenek világítva, nemkülönben minden céhekhez ment a parancsolat, hogy gyertyagyújtatkor fáklyáikkal és lámpásaikkal a piacon megjelenjenek, melynek következtében piacunk esti 8 órakor oly világos volt, mintha az egész város tűzben lett volna. A nép tolongott ide-oda. Mindjárt 8 óra után megjelent ismét első alispánunk a városház előtt, a zászló lehozatott az ablakokból, a jövő-menő népcsoportra tolongott, mely csoport osztán Rozsos István úr vezénylete alatt, nagy Éljen-kiáltozások közt 167 168 167 csoportban 168 Francsics az alispány, Istvány-formát használta, mi ettől eltekintünk.
