Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
megindult s vonódott fel a várba. Elől menvén a fáklyák s lámpások vivőik, utánok egy cigánybanda ráhúzva a Rákóczit, ezek után a néptömeg, mely osztán a vármegyeház előtt megállapoda, s egyszerre hallatszott a sok — Halljuk! Halljuk! — Csendesség! A zene megszűnt, a zsibongás lecsendesült, melyre alispán urunk felszólala, s hosszú szép beszédet tarta a haza mostani állapotáról. Kérte a népet, hogy elvégezvén e mai ünnepet, ki-ki a józan okosság útján hazamenjen ismét az ő körébe, s otthon békével várja be a következendőket. Végre fennhangon mondá az alispán úr: — Isten áldjon mindnyájunkat! — S azzal a vármegyeház kapujában eltűnt. Találkoztak azonban a sokaság közt még más vezető egyének is, kik a néptömeget még néhány lépéssel odább vezeték a piaristák kolostora169 170 eleibe, hol azonban csak 3 hosszas éljen kiáltatván, megfordult a sokaság eleje és muzsikaszó kíséretében vissza lejött a várból a piacra. Ott az Uri Casino előtt állapoda meg és csoportosult össze ismét az egész néptömeg, hol 3 görögtűz fellobbanása által lepetett meg, melyeknek eltűnte után Kolosvári Sándor — szinte megyei tisztviselő — felhágott a Casino előtt álló egyik kőoszlopra, melyen egyenesen állva mondott el a nép felett egy kis rövid, de igen szép beszédet, melyben inté s kéré a polgártársakat, hogy e mai ünnepet végezzék be és ki-ki menjen haza csendes lakába. Éljen kiáltások követék beszédét, midőn leugrott az oszlopról, s a nép oszlani kezde. Sófi e napon kelt fel betegágyából, s jött ki először a házból este, e nagyszerű ünnepélyt megtekintendő. Jobb karomra csimbaszkodva hordozám őt mindenfelé a tolongó nép után. Midőn hazaértünk szobánkba, éppen 10 óra múlt volt órámon. 24-én kötelességem végezte után, úgy alkonyat felé sétáim indulék. Az úgynevezett Puskaporos domb felé, a temetőbe™ szándokozék menni. Midőn a cs. k. sóház171 eleibe értem, csodálkozásomra láttam, hogy annak faláról a császári címer, a kétfejű sas elröpült és helyébe Magyarország címere függeszte- tett. A ház előtt hosszat nyúló karfák pedig éppen akkor nemzeti színre festettek. Bámultam e nagy, s rendkívüli fordulatot, s gondolám magamban: — Vajon nem ütitek-e meg orrotokat e vakmerőségtekért, hogy a császári fekete-sárga színt e tarka nemzeti színnel festitek be? (Nem csodálkozhatik senki e gondolkodásomon, minekutána eszméletem óta örök mindig fekete-sárgára láttam festve lenni minden császári épületek kapuit, ajtajait, s ezen épületek előtt elnyúló karfáit, s. a. t.) 169 Ma a Vár u. 12. sz. épület, a Veszprém Megyei Levéltár barokk stílusú székháza. Épült 1769-ben, Tiethardt [Tietharth] József építőmester tervei szerint. Vö. LUKCSICS-PFEIFFER 1933. 161- 176. 170 Az ún. Alsóvárosi temetőbe. 171 A cs. k. sóház az 1887-ben felépült Megyeház telkén állt. 156
