Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
téren át a pompásan épült meleg fürdőházba140 menénk förödni. Szigorúan meghagyván előbb a velünk lévő két kisgyermekeknek, hogy míg mi a fürdőben leszünk, ők addig a sétatérről sehová távozni ne merészeljenek. Midőn a fürdőből kijövénk a szilasi cigányok éppen azon pillanatban kezdtek a sétatéren muzsikáim, s pompás magyar nótákkal kedveskedének. A sétáló és savanyó vizet vedelő nép pözsgött a sétatéren, míg egy kengyelfutó,141 többször körülfutva az egész sétatért, maga után voná a bámuló szemeket, s hangos kacajra gerjeszté a pómépet s [a] gyermekeket. Minekután minden hallani s látnivalókkal megelégedénk, kocsisunkkal néhány velünk vitt savanyó vizes üvegjeinket megtölteténk savanyó vízzel, befogattunk, felültünk kocsinkra s elhajtattunk haza, Veszprém felé. Midőn Arácson innen jövénk hazafelé, előszedtük kocsiládánkból velünk vitt uzsonnánkat, mely két sült csibéből, egy kis fehér kenyérből, s egy pint hatalmas jó óborból állt. — Kissé lassabban menjenek ám most azok a csikók — szólék kocsisunkhoz —, mert majd egyet innunk is kellene. Gyermekeink kezeikbe egy-egy csibecombot és egy-egy karaj kenyeret adék, ezt cselekvém kocsisunkkal is. Egyőnk jobban iparkodott falatjait szájába tömni a másiknál, s úgy látszott jobb ízűén költénk el uzsonnánkat, mint bármelyik füredi vendéglőnél. — Kicsit lassabban menjenek azok a lovak — szólék a kocsishoz falatozás közben —, már mondtam, hogy egyet innunk is kellene. A kocsi megállt, s mi ráhúztuk a pintes üveget. S minekutána a velünk lévő gyermekekkel is egyet-kettőt jót itatánk, átadtuk boros üvegünket kocsisunknak, ki is egy gyíh-szóval megindítván lovait, nem kevés ideig bámultatá az üveg fenekével az eget. Melyet pedig, minekutána majdnem üresen visszaada, párszor suhinta ostorával, s ragadta bennünket hazafelé. Gyermekeink csakhamar elnyomattatva az álomtól nekidülleszkedtek az ülés hátuljának, édesdeden kezdtek bólintgatni, mi pedig míg egészlen el nem sötétedett, majd a gyönyörű tájon szanaszét, majd a Balaton hullámin legelteténk szemeinket néma elandalodásban, melyből néha csak kocsisunk ostorsuhintása, vagy egy mellettünk elrobogó kocsi zöreje ébreszte fel. Éjfél előtt, 11 órakor szerencsésen hazaértünk. Másnap ismét virágaim közt találám magamat, melyek közti foglalkozásom rövidíté mesterségi kötelességemen kívüli óráimat. A Balaton tükre azonban sehogy sem ment ki fejemből, naponkénti foglalkozásaim közt szüntelen azon törtem-martam eszemet, mi módon és mikor láthatnám én azt meg, naponként 140 Az ön. meleg fürdőházban a kádakat részben a Balatonból, részben az egyik forrásból átszivattyúzott és felmelegített vízzel töltötték fel. 141 kengyelfutó = futár 133
