Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

— Még van egypár húszasom, vigyétek el azt is, legalább ne legyen semmim. Azzal kapa egy szalmaszéket, leül az asztalhoz és kér plattot.134 * Kétszer ment körül az osztás, a szerencsétlen bognárnak még egyetlen tízese volt, midőn harmadszor megkapá kártyáját, felkelt székjéről, hogy amint tízesét elveszti, azonnal elmenjen. A szerencse azonban úgy akará, hogy mégegyszer leüljön. — Gusztál, gusztál. 9. Nem kell pénzetek — mond a heves fiatal ember a bank felé tolva a két húszast, mialatt megkapja ismét plattját. Felkapja bosszúsan, nem soká gusztál,136 hanem csak felüti: 9. — Nem kell pénzetek, mondom — s visszatolja a 8 húszast, nem is gusztál, csak felcsapja előtte fekvő kártyáját: 9.

Ezzel kapja ismét székét, leül, s minekutána a bank éppen kiürült beleszórja a tálcába nyert húszasait, kapja a kártyát és kever, s keverés közben többször is mondja: — csak rakjátok ki bankomat, s vigyétek rongy pénzeteket, hogy mentül előbb mehessek haza aludni.

Közpélda mondásból azt igen jól tudja mindenki, hogy a szerencse keréken jár, s igen természetes dolog, hogy a kerék mennyit fel, annyit leszáll. Itt akkor este a szerencse éppen fölül fordult, s a magasról a kerékgyártóra mosolygott, ki nemcsak hogy minden pénzét visszanyerte, de még kamatját is busásan vitte haza.

Másnap, ez volt osztán derék, a járásbeli szolgabíró éppen nálunk volt a helységben. Panaszra megy hozzá a játékosok közül [az] egyik vesztes — egy fiatal gazdalegény — s bepanaszolja a kerékgyártót, hogy a múlt éjjel tudniillik az ő pénzét amaz mind elnyerte. A bíró derekasan lepirongatván előbb a fiatal legényt, meghívatá a kerékgyártót is, ki midőn a szolgabíró szobájába lép, imígy kérdé őt a bíró.

— Ki vagy te?

— Én kerékjártó vagyok, tekintetes uram — felele bátran a fiatal bognár —, nevem ez s ez.

— Igaz-e, hogy te a múlt éjjel ezen fiatal embernek minden pénzét elnyerted?

— Azt nem tudom tekintetes uram, hogy minden pénzét elnyertem-e — felele a bognár mosolyogva —, hanem hogy tulajdonomat, melyet ő tőlem ezelőtt néhány napokkal nyert el, nyertem vissza, annyit bizonyosan tudok.

— S igaz ez? — kérdé a szolgabíró félig-meddig bosszúsan fordulva a gazdalegény felé.

— Igaz, tekintetes uram — felele az fülig neki pirulva, s lesütve szemeit.

— Hogy mersz tehát panaszra jönni? — riada rá bosszúsan a szolgabíró —, hordjátok előlem magatokat gaz kölkek, majd lesz gondom rátok.

S azóta csak ilyen szilenciumban136 vagyunk.

134 plattot; Blatt (német) = lap

136 gusztál = kártyában: az esélyeket latolgatja

136 silentium (latin) = csendesség, hallgatás

131