Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
ajárúá magát szolgálatunkra, s azért tehát Francsics uram lesz szerencsénk majd csak gyalog ballagni Veszprém felé — tévé hozzá Földes mosolyogva. Nem utolsó kinézésű marhahúsunkat, melyet Földes hozott Vörös- berényből, hárman csakhamar összeaprítottuk, mégis tisztán megmostuk és beleraktuk egy jó füstös lábosba, s a présházban talált jó száraz vén szőlőtőkékből jó előre megrakott tűzből már jó izzónk lévén, arra feltettük. Azon reménnyel kecsegtetve egymást, hogy pár óra múlva jó gulyáslével enyhítünk magunkon, mentünk mind a hárman a szobába, pipára gyújtván a már dűlő félben álló s ingó asztalt körülültük és elkezdtünk kártyázni. Kreuczmariascht132 játszódtunk egész délután egy óráig, miközben a tűzön rotyogó lábosunkat majd egyikünk, majd másikunk gyakran megtekinténk, s minekutána gulyáshúsunk megfőtt, bevittük füstös lábosunkat az asztalra, s azt körülülvén jóízűen ettünk. Minekutána pedig fölségesen készült gulyáshúsunkat elköltőnk, kaputzsebemből egy fél fontra való darab sajtot — melyet Veszprémből hozva egész úton magammal cipeltem — vevék elől, mely még osztán fejedelmi ebédünket koronázá be. Alighogy megettük ebédünket, a vörösberényi falu kocsmájából hozott, s csak csutorából iható jó bor csakhamar elálmosíta bennünket, s egyikünk ide, másikunk amoda dűltünk s heveredénk szét a szobában, s csak a 4 és 5 óra közti idő ébreszte fel bennünket. Felébredésünk után nem soká késtünk a hajlékban, — elhiszem ám, nem volt egy falat kenyerünk, egy csepp borunk — melynek következtében csakhamar összeszedtük magunkat, én egy üvegpoharat dugtam kaputom zsebjébe, s mind a hárman pipára gyújtván kijöttünk a hajlékból, melynek ajtaját minekutána bezártam, útnak indultunk. A vörösberényi kertek alatt vezető gyalogúton, az úgynevezett dicső Malomvölgynek vevénk utunkat. Minekelőtte azonban még egészen kiértünk volna a falu aljából, az utolsó néhány házok közt egy rozzant kotyogású kis malmot hagyánk el, melyhez nem messze, a faluhoz talán 5 vagy 6 száz lépésnyi távolságra egy másikat, az elsőhöz nagyon is hasonlót érénk el, melyen túl alig két puskalövésnyire a Malomvölgybe jutánk. Hihető, hogy ezen völgy nevét az elhagyott két, rozzant malmokról kölcsönzé. Szépsége leírásával nem vesződöm azért, mert úgy sem tudnám szavakkal a maga valóságában az olvasó eleibe állítani, különben pedig azt látni, és nem olvasni kell. Annyit azonban mégis mondok felőle, hogy jobbra- balra nem égig érő ugyan, hanem mégis alkalmas magas hegyek emelkednek fölfelé, fiatal sűrű erdővel boríták. S amint beljebb haladunk a völgy közepe felé, előttünk is sűrű erdővel borított hegy áll, hátunk megett is, úgy látszik, mintha egy tágas, mély üregben volnánk, melyből út sehol sem vezet ki. A völgy fenekét majdnem egészlen gyönyörű zöld pázsit födi, mely közt több 132 Kreuczmariasch mán ás, kedvelt kártyajáték, suliit 2 vagy 4 személy játszott, neve a francia „manage” (házasság) szóból ered.
