Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

Az éppen felém közeledő pincért kérdezém:

— Hogy mérik ezt a bort? — melyre ő magát kissé meghajtva felele:

—16 krajcár a bor és 8 krajcár a savanyó víz, összesen 24 krajcár az egész.

Egy ezüst tízest nyújték a pincérnek, melyből ő nekem egy váltó krajcárt visszaadott, melyet midőn nadrágzsebembe tevék, mondám útitársimnak:

— Tessék urak menjünk, én készen állok az útra.

Minden további késedelem s szószaporítás nélkül elindulánk.

Midőm Arácsból ki, s az első kapaszkodóra értünk, történetből vissza tekinték Füred felé s egyszerre felkiáltottam:

— Nézzék csak barátim! Amott Tihany körül mily fényesen csillog a Balaton tükre! S mi ennél többé130 ma nem fogjuk látni őt.

— Hátha látjuk — mond Földes —, mondom majd Alsóörsnél a Balaton- parthoz közel fogunk járni, hol elég szabad kilátásunk leend őtet látni.

— Igen — felelék —, de mire mi odaérünk, hol jár már akkorra a hold. Most az egyszer én ugyan megjártam utazásommal, mert nemcsak hogy nem láttam azt, amiért ennyire gyalogoltam és fáradtam, hanem egyszer s mindazon tekintetben is felocsúdtam, hogy elindulásunk előtt való tervezésünk szerint Veszprémben azt határoztuk, hogy gyalog fogunk ugyan Füredre lejönni, de visszamenőre Füreden vagy Arácson kocsit fogadandunk, azonban én még Arácson innend is csak gyalog érzem magamat lenni.

— De hát ki az ördög tehet arról, hogy most éjfélkor sem Füreden, sem Arácson nem állt készen szolgálatunkra egy csinos fogat.

— Ezt fájdalmasan magam is átlátom, hogy ami nincs, az nincs, melynek következtében, ha azt akarom, hogy Almádiba érjek, nincs is mást tennem, mint szorgalmatosán ballagnom, csak hogy otthon jobban ki kellett volna számolni időnket.

Ki győzné azt leírni, milyen beszélgetések és szóváltások közt értünk Kövesdre, onnand Paloznak mellett el, Lovasra jutánk. Melyet midőn elhagytunk kérdém Földest:

— Hova jutunk ezen túl?

— Alsóörsre — leve a felelet.

— Hohó, barátom! — felkiálték — majd a másik holdtöltekor jöhetünk ismét Alsóörsre a Balaton tükrét megnézni, most az egyszer Arácson innend hasztalan vigasztalt azon reménnyel, hogy majd itt meglátandjuk, mert íme már a hold elnyugodott és tüstént szuroksötét lesz, addig is míg a hajnal kezd hasadni. Mindazonáltal már nem is említeném a Balaton tükrét csak már Almádiban volnék, mert én úgy sem tudom, hogyan jutok odáig lábaim fájdalmai miatt.

Azonban minden zúgolódásom s panaszkodásom mellett is csak kelle haladnom. Az alsóőrsi szőlőkön keresztül lassan-lassan haladva az almádi csárdához értünk, hol már egészlen elsötétedénk. Az elfáradás, lábaim fájdalmai,

130 helyesen: többet

m