Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
kissé talán költséges javítását csak azon esetben vállalom el, ha édesanyjok beleegyez, hogy a nagyon is kis kertet kissé megtoldhatjuk az udvarból. — Azt bizon nagyon könnyen végbevihetjük, édes Karim — mond Sófi —, estére megjönnek a leányok a szőlőből, s holnap reggel mindjárt hozzá mérjünk, amekkorát akarunk. Majd csaknem mérnöki tudomány szerint mérénk ki másnap a kert mek- koraságát, s minekutána az édesanya beleegyezésével kicövekölénk, én léceket s szegeket vásároltam; s a hozzánk második szomszéd, Vazsonyi nevezetű bognármester segítségével jó fiatal, gömbölyű cserfából — melyet akkor Szentgál helységbéliek109 bőséggel hordának a veszprémi piacra eladni — dúcokat s karókat faragánk, s alig került bele három nap, jó kerítéssel ellátott kertünk készen állt. A virágtenyésztéshez ragaszkodó határtalan vonzódásom sokkal nagyobb ösztönt ébreszte már bennem, mintsem el ne feledtem volna csakhamar történt szerencsétlenségeimet. Kertem kerítése annyira meg volt csinálva, hogy ha csak az átelleni szomszéd nádos házból átröppenő verebek kárt nem tesznek kertemben, lótó-futó állattól nem kelle félnem, hogy azon bebújhasson, melynek következtében új virágpalánták megszerzéséhez láttam. Megpanasz- kodám Millernek, müy szerencsétlenül jártam adott szegfűivel, s oly szívrehatólag beszélém el néki történetemet, hogy jóízűen nevetve megszánt, s minekutána még elég felesleges bujtásai voltak, másikakat adott, mely szíves adakozása annyira felbuzdíta, hogy nem tellett el egy hét, kiskertünk oly csinosan állt előttünk, hogy bárki megnézhette. Észrevétlenül haladt egyik év a másik után, és én évenként jobban-jobban belebonyolódtam a kertészkedésbe. Miller évenként szaporítá szegfűim fajtáit, s én szorgalmatos bujtogatás által évenként szaporítám azoknak számát, úgy annyira, hogy ma már Veszprémben nálam található a második kikiáltott híres szegfűgyűjtemény. Nem is fértem volna már meg velők kiskertemben, ha principálisom nem ajánl elég tágas helyet a jutási völgyben fekvő nagy kertjében, ki is már nem tudom melyik kora tavaszon maga felszólított, hogy ha szegfűimnek egy részét kertjébe hordatom, csináltat bele számukra akkora virágállást, amekkora nekem tetszeni fog. Mind a ketten kapva kaptunk az alkalmatosságon, én a tágas helynek, principálisom szegfűimnek örültünk, s még aznap megvásárlá a jó öreg a virágálláshoz megkívántató fát, deszkákat, s léceket, két ácslegényeket neki állíta, s talán 3 vagy 4 nap került bele, 8 öles hosszú és 3 soros virágállásom állt. Ez által kertészkedésemhez új tér nyílt, melyet mekkora fokra vittem, később még elég szó lesz felőle, itt csak azt kell még megemlítenem, hogy Sófim 109 Szentgál nemesi község Veszprém megyében, Veszprémtől mintegy 20 km-re északnyugatra. A református többségű falu — több mint 04 000 holdas határával — Veszprém megye legnagyobb falujának számított. A nemes biliokosok egyik fő megélhetési forrása az erdő volt, amely a határ közel kétharmadát tette ki. Védelmére már 1753-ban statútumokat alkottak. Vö. ILA— KOVACSICS 1964. 359-361. A község 1753., 1782. és 1827. évi statútumait közli HUDI 1999. 115
