Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

— Ha ezt végbe bírják vinni — felelék —, ekkor szívesen kertészkedem. Hanem iszen a mama sokkal jobban kedveli tyúkjait, mintsem a magok ha­szontalan virágoskertjökért azokat elpusztítsa. — Az a mi gondunk lesz — felele Zsuzsi nevetve. Én is nevettem magamban, mert ültömben hátra-hátratekintve megpil- lantám, hogy az öregasszony a tornácban ül, s lesve figyelmez minden szava­inkra, és egyszer-egyszer nagyokat bólint fekete fejkötős fejével. Azonban leányai még ezen este megkérék őt a tyúkok elpusztítására, eleibe adván, mily haszontalan eszik ezen szárnyas állatok a magot, s hogy azon néhány tojás, melyeket magok után hagynak, bizon nagyon csekély jutalom azon sok ve- sződség s bosszúságokért, melyeket az embernek velők tűrni kell. — Adja el őket édesanyám — mond Zsuzsi —, vagy egyenként öldözzük le és együk meg magunk. Egy szó nem jött ki száján az öregasszonynak míg leányai beszéltek, s mi­dőn már azok kifogytak is a beszédből, ő még soká hallgatott. Végre hosszas csend után megszólala: — Se el nem adom tyúkjaimat, se le nem ölöm őket, ki parancsol nekem abból, hogy én tartsak tyúkokat vagy se. — Senki sem parancsol, édesanyám — mondák a leányok majdnem mind a hárman egyszerre —, hanem megkérjük, pusztítsa el őket, minekutána több kárára vannak a háznak, mint hasznára. — És ha el nem adja, vagy le nem öleti édesanyám — mond Zsuzsi —, én egyenként valamennyinek kitekerem a nyakát. — Próbáld szerencsédet - felele az öregasszony nekigyulladva arcában —, majd kitekerem osztán én a tiedet. E szigorú feleletet síri csend követé. Más tárgyról kezdénk beszélni, s rövid beszélgetés után szétoszlánk. Másnap egy tyúk sem volt az egész udvarban látható. Minden este tudniil­lik elülésre a pallósra valónak szoktatva, s ezen reggel az öregasszony nem­csak hogy le nem ereszté őket, hanem még a pallásajtóról a kulcsot is levevé, nehogy másvalaki által leszabadulhasson a szárnyas sereg. Melynek következ­tében erősen hittük, hogy mi a tyúkoktól már örökre megszabadultunk, annál is inkább minekutána már több napok is elmúltak, s a tyúkok még mindig szorosan zárva valának. Ehhez még azon biztosítás is járult, hogy az öregasz- szony a lefolyt napokban többször is nyilatkoza, hogy ő tyúkjait többé a pallásról le nem ereszti. Mely bizodalmas ígéret mellett bizton hozzáfoghaték a kertészkedéshez, s derekasan hozzá is fogtam. Összeszedtem s koldultam min­den ösmerőseimtől mindenféle virágpalántákat, s majdnem palántát palánta fölé tömtem kiskertünkbe. Juli és Zsuzsi édes örömest hordták sajtárokban fejőkön minden este a szomszéd prefectus udvarban lévő kútból az öntözéshez megkívántaié vizet. Pár hetek múltak el, s a mi kiskertünk szépülni kezde. 111

Next

/
Thumbnails
Contents