Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

Egy napon kora reggel Juli és Zsuzsi szőlőbe ménének. Sófi egész nap oskolájával és varrásival vala elfoglalva, engemet mesterségi kötelességem foglala el annyira, hogy egész nap nem meheték kiskertemnek még csak feléje se. Alkonyaikor elvégezvén kötelességemet, siettem Sófi körébe. Holmi kis aprólékos kerti munkákat számlálgattam magamnak fejemben míg a házhoz közeledék, miközben az utcaajtóhoz értem. S amint azt megnyitám és betekinték az udvarra, mennyire megdöbbentem, midőn ott több tyúkokat sétálni és a földről csipegetni láttam.

Sietve mentem beljebb, s hessegetve a tyúkokra, néztem csakhamar kiskertembe, melyben minden, de minden ki volt gyomlálva, s kikotorva! Némán néztem kiskertembe, s annak rozzant dirib-darab deszkákból s lécekből készült alacsony kerítésére téve kezeimet fütyörésztem jó darab ideig, miközben akaratom ellen pár könnyeim is kicsordulának. Végre elfordultam, s bemenők Sófihoz, kit még tanulóleányai közt ülve találtam. Inték neki, s ő azonnal felkelt ülőhelyéről, s én karonfogva őt vezetém a szobából ki az udvarra. Midőn a kertkerítés mellé érénk, s afelett bemutatók a tyúkok működésére, szegény Sófi elsápadt, összecsapd kezeit, s az éppen azon pillanatban kijövő anyja felé fordulva mondá:

— De édesanyám, az istenért! Minek eresztette ki a tyúkokat?

Az öregasszony megvetőn vállat voníta, s mintegy magában, de mégis érthetőn dörmögé:

— Mit parancsoltok ti nekem, én úgy teszek, amint én akarom.

— Itt osztán nem lehet kiskertet fenntartani, édes Sófim — szólék, s megfordulván bementünk a szobába.

Este a két testvérek jó későn jövének haza a szőlőből, s amint megtudák tőlünk a kiskert szerencsétlenségét, azonnal megtámadák anyjokat. Csőröltek, pöröltek, miközben a tyúkokra szigorúan kimondák a halálos ítéletet.

Én is szigorúan lemondék a kertészkedésről, mely lemondásom által azonban csak a leányok bosszújokat nevelém a tyúkok ellen. Hogy tehát velem kimondott szavamat visszavetethessék, másnap korán reggel, minekelőtte még anyjok felkelt volna, Zsuzsi lehozott egy tyúkot a pallósról és azt minden további tétovázás nélkül megölte. Midőn anyjok felkelvén ezt meglátó, új csőrpör támada ugyan, de minekutána többnyire mindenkor minden dologban a többség szokott győzni, úgy itt is három leányok legyőzték anyjokat, s vagy akarta az öregasszony vagy sem, bele kelle egyeznie a tyúkok egyenkénti leölésébe, vagy ha nem, mondák a leányok, adassa el őket a piacon egyszerre. Végre az öregasszony naponként zúgolódva s dörmögve ugyan, majdnem minden reggel maga hozott le a pallósról egy-egy tyúkot, s azt megölvén, maga kopasztá s tisztogatta meg ebédre.

Látván a leányoknak e szilárd akaratjokat, s hogy kertészsegédjeim egyenként csakugyan múlnak ki ez ámyékvilágból, újra, önként ajánlottam magamat a kertészségre. A feldúlt, s több napok óta parragon hevert kiskertet újra munkáim kezdtem. Amint gyomláló segédjeim virágágyacskáimat elron112