Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

gom honába, Veszprémbe jöttem. Ezen év tavaszán kertész vált belőlem. Ugyanis kora tavasz gyönyörű reggelén Sófim kisebbik testvére, Zsuzsi némi virágpalántákat ültetgete a házi kiskertben. Én kurtaszárú cseréppipából dohányozva, s a házfalához támaszkodva olvastam valami románt. Egyszerre rám szóla a lányka mondván:

— Jobb volna biz annál az olvasásnál, ha idejönne Francsics úr és segítene nekem ezeket a kis apró palántákat tüzdözni a földbe.

Becsapám könyvemet, s a szép leányhoz közeledve mondám:

— Galambom, én soha sem voltam kertész, még csak közel sem jártam a kertészséghez, azért megvallom, igen ügyetlen segédkezet várhat tőlem e dologban.

— No semmi az — mond a lányka mosolyogva —, jöjjön csak, majd én megtanítom az ügyességre.

Beléptem a rozzant, sarkából kidüléssel fenyegető kertajtón, és Zsuzsi egy kis pelargonia ágat nyújta felém ezen mondással:

— Tűzze le csak Francsics valahová e kis ágat, majd meglátjuk, megered-e keze után!

Mosolyogva fogadám el a szép leány kezéből az ágat, s a kiskertnek egyik árnyékos szögletébe letűzém a már felporhált földbe.

Pár hetek eltelte után örömmel vevém észre, hogy letűzött pelargoniam105 női.

Egy délután gyönyörű idő volt, a nap sütött le udvarunkba. Sófi benn a szobában szorgalmatosán dolgozott tanulóleányai közt, én fennszóval olvastam nekik. Alkonyati 6 óra után, midőn már a tanulólánykák mind elmenének, Sófi kötést véve kezébe, kimentünk a kiskertbe, s ott egy kis imigy-amúgy csinált gyöpkanapén egymás mellett ülve beszélgetőnk. Kijöttek hozzánk Sófi testvérei, Juli, szinte kötést hozva kezében mellém ült, Zsuzsi egyik kis virágágyocskát kezdé gyomlálgatni, miközben egyszer rám tekintve mondá:

— Lássa, Francsics, maga ezt a munkát magára vállalhatná, s nem csak ezt, hanem az egész kiskertnek rendezését, több üres órái vannak magának, mint minekünk, melyeket e kiskerti munkára használhatna.

— Az igaz, édes Zsuzsim — felelék -—, aztán majd a tyúkok segítségemre is lennének a gyomlálásban, mint magának a minap, mikor szegfűbujtásait kisegíték gyomlálni. Meghalnék én kínomban — folytatóm —, ha én e kiskertet összecsinosgatnám, aztán egyszer itthon nem létemben a tyúkok avatkoznának munkámba, s felkapamák, kotornák virágágyaimat.

— Azon esetnek mi útját tudjuk állni, ha maga megígéri, hogy e kiskertnek gondját viseli — mond Zsuzsi ismét rám tekintve.

— Hogyan? — kérdem röviden.

— Megmondjuk édesanyámnak, hogy tyúkjait vagy adja el, vagy mi leöl- dössük a különben is semmi hasznot nem hajtó szárnyas sereget. 106

106 pelargónia (görögből) = muskátli

110