Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
I. Pápa a reformkorban
Pápa a reformkorban (választott községre) támaszkodott.8 A városlakóknak alig több mint egynegyedét tették ki a polgárok, akik uralkodtak a polgárjoggal nem bíró városlakók felett.9 Különállásukat, s ugyanakkor belső megosztottságukat kifejezte az 1790-es évek óta működő ún. fegyveres polgárság, amely német és magyar századokra osztva masírozott az egyházi, városi és megyei ünnepeken. A polgári egyenruha és fegyverzet, a testületi rendezvények elősegítették a rendies polgári öntudat és magatartásforma továbbélését. A városi adminisztrációt ténylegesen a polgárság egy szűk csoportja tartotta a kezében, amelyet gazdasági, politikai, kulturális és rokoni érdekszövetség fűzött egybe. Nem tartozott a városi tanács alá külön önkormányzatba (nemesi községbe) tömörült nagy számú — jelentős részben protestáns (református) — nemesség, amely a várossal és a földesúrral szemben is harcot folytatott kiváltságainak megőrzéséért, s mindenkor támasza volt a protestánsok vallási szabadságharcának.10 Feloszlatását az 1848-as törvények mondták ki. Intézményei közül utoljára, 1849-ben, a nemesi gyámság (gyámhivatal) szűnt meg oly módon, hogy egyesült a polgári gyámsággal. Közigazgatási feladatokat is ellátott a zsidó hitközség, amely 1846-ig, a zsidóság külön adózásáig, gondoskodott a zsidók állami adójának, az ún. türelmi adónak beszedéséről.11 Ezt követően a zsidók is a szokásos közadókat viselték. Életüket a hitközség irányította. A jogfosztott zsidó közösség gazdaságilag, kulturálisan és vallásilag is megosztott volt. Vagyoni helyzet szerint a koldustól a gyárosig teijedt a skála; a hitközséget — Löw Lipót rabbival az élen — a szűk, gazdag és neológus felfogású csoport irányította, amely a vallási újítások és az asszimiláció elfogadására kényszerítette a szegény többséget, amely származását és műveltségi szintjét tekintve is igen heterogén ösz- szetételű volt.12 * * * * * A feudális megosztottságot tükröző hatodik önkormányzatként a Református Kollégiumot kell megemlítenünk, amely az egyházkerület által jóváhagyott törvények szerint élt.18 A kollégiumi diákok felett sem az uraság, sem a 8 Az 1842. évi egyesítéskor csak ideiglenesen határozták meg a tanács létszámát 20, a választott községét 80 főben. Hosszú távon 12, illetve 60 tagú testülettel számoltak, melyet úgy kívántak elérni, hogy a tagok elhaltéval nem választottak helyükre újakat. 9 HUDI József: Pápa szabadalmas mezőváros polgársága a 18-19. században. In: Vera (nem csak) a városban. (Szerk. Á. Varga László) Salgótarján, 1995. 100. 1829-ben az adózó családfők 26 %-a tartozott a polgársághoz. Ez az. arány a reformkorban sem változott lényegesen. 10 1785-ben 673,1847-ben 1199 nemes élt a városban. A protestánsok küzdelmeit levéltári források alapján bemutatja TÓTH Endre: A pápai református egyház története. Pápa, 1941. 11 A zsidók külön adóztatását 1846-ban szüntették meg. 12 Löw pápai korszakáról: FEITEL, Moritz: Reminiscenzen aus meinem Umgänge Leopold Löw vom Jahre 1829 bis zu seinem Lebensende (1875). Ein Beitrag zur Kulturgeschichte. Pápa, 1885. 10-64. A Löw-szindrómáról újabban HARASZTI György: A Ben Chananja szerkesztője. (Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez). In: Uő.: Két világ határán. Bp., 1999. 220-238. 18 Megjegyezzük, hogy a várostörténeti, illetve iskolatörténeti munkák c tényt alig vették figyelembe.
