Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
I. Pápa a reformkorban
12 Pápa a reformkorban városi tanács nem ítélkezhetett; mindnyájan a kollégium kormányszéke alá tartoztak.^ A reformkor két évtizede jelentős fejlődést hozott a város életében.^ Egységesebbé és szakszerűbbé vált a városigazgatás, korszerűsödött az infrastruktúra: javult a távolsági közlekedés, megkezdődött a középületek csatornázása, előrehaladt az utcák kövezése; a Belvárosban kiépítették a közvilágítást. A polgárság nagy részét tömörítő 22 céh még biztos megélhetést tudott nyújtani tagjainak, de néhány szakma — az osztrák-cseh gyáripar előretörése következtében — már értékesítési nehézségekkel küzdött, s ezen az iparvédelmi mozgalom sem tudott érdemben változtatni.16 A pápai céhek közül az irhások, csapók, csizmadiák, szűrszabók, vargák, szűcsök, molnárok, takácsok, posztósok, kalaposok, fésűsök, gombkötők céhe volt a legnevezetesebb.1? A helyi tőkeerős cégek ipari vállalkozásokba fektették tőkéjüket. A zsidó Neumann család üveghutát üzemeltetett Somhegy-pusztán, a Schlézinger- testvérek cserépgyára pipával látta el a Dunántúlt, míg Mayer György cserépgyára országosan, angol gőzgépekkel felszerelt posztógyára pedig a nemzetközi mezőnyben is megállta helyét. A város piaci pozícióit is erősíteni kívánta azzal, hogy 1838-ban Veszprém vármegye segítségével kezdeményezte, hogy királyi privilégiumot kapjon országos gyapjúvásárok tartására, közraktár létrehozására.18 A háttérben Mayer György, a város talán leggazdagabb polgára állt, akinek szeme előtt az a cél lebegett, hogy a várost a dunántúli gyapjúkereskedelem központjává kell tenni. Nem számolt azonban a környező megyék polgárságának, a gazdasági konkurenciának erős ellenállásával, így a tervből többszöri kísérletezés ellenére sem lett semmi. Nagyrészt pápai kereskedőkből, értelmiségiekből alakult meg az Ugodi Fürdő Rt. (1840), amely a savanyúvíz-forrásokra alapozva az idegenforgalomból remélt hasznot.1? A közéleti nyilvánosság új fórumát teremtették meg ezzel a vállalkozással. m Az 1836. évi törvények szerint a diákok egymás közti, a diákok és polgárok közti kisebb vétségeket az igazgató, illetve a tantestület; a nagyobbakat az iskolai szék vagy iskolai tanács büntette meg. A legsúlyosabb büntetésnek a kicsapás számított, ami ritkán fordult elő. *5 A korabeli sajtó alapján színes képet rajzol a reformkori Pápáról ANTALFFY Gyula: i. m. 127149., különösen 139-149. 16 Megjegyezzük, hogy egy 1906-ban megjelent újságcikk nyomán az a kép rögzült a helytörténeti irodalomban, hogy a XVIII. század második felében Pápán 35 céh volt. = Pápai Lapok 1906. 20. sz. Az adatot átvette KISS István: A pápai plébánia története. Veszprém, 1908. 70., majd HORVÁTH Elek—TÓTH Endre: Pápa útikalauz. Pápa, 1936. 39. A városi tanácsi jegyzőkönyvek és a megyei céhösszeírások alapján úgy találtuk, hogy 1848 előtt 22 szabályszerűen működő céh volt a városban. *? LŐVY László: Adatok Pápa városa ipari történetéhez. = Pápai Lapok 1901. 28. sz. (VII. 14.) 2-3., 29. sz. (VII. 21.) 2-3. ILA Bálint-KOVACSICS József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp., 1964. 316. 18 VeML IV. 1. b. Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 1838. No. CSERESNYÉS Sándor: Az ugodi sós, vasas, gyantáros, ibolyós, hideg forrásokról. Pápa, 1841. A társaság még az 1850-es évek végén is fennállt, s mindent megtett annak érdekében, hogy „mind a betegek, mind pedig a társalgás és mulatás kedvéért megjelenők igényeinek megfeleljen.” TÖRÖK József: A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Debrecen,
