Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

~ Műhely =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám

zeteket, később a kevésbé jelentős szakmák is céhes keretek közt működtek.21 A céhes ipar válságaként értelmezhető a XVIII-XIX. században a falusi céhek létrejötte. A szabadpiaci verseny akadályát jelentő céhrendszert hazánkban 1872-ben számolták föl (1872. VIII. te.), a helyükbe ipartársulatok, majd az 1884. XVII. te. alapján ipartestületek léptek. A Pápai Ipartestület 1886-ban alakult meg különféle szakosztályokkal.22

Hazánkban az első borbélycéhek a legfejlettebb szabad királyi városokban jöttek létre. Fekete Lajos szerint a legkorábbi egyesület a budai volt, ezt követte 1583-ban a debreceni (melynek szabályzatát közölte írásában), más városokkal együtt ezt követte a pápai sebgyógyítók céhe, amelynek eredeti szabályzata 1608 előtt íródott, de nem maradt fönn.23 A fennmaradt céhlevelek országos számba vételével megváltozott a sorrend: a XVI. században elsőként Tokajban (1557), aztán Nagybányán (1572), Sárospatakon és Debrecenben (1583), Esztergomban (1597) alakult borbélycéh.24 Ehhez hozzátehetjük, hogy a győri káptalan 1593-ban adta ki a borbély céh szabályait azzal a feltétellel, hogy a földesúri jog elismeréseképpen évente 1 forintot fizetnek, az úmapi körmeneten és a sátoros ünnepeken tartott szentszentmisén testületileg részt vesznek. Az eredeti céhlevél azonban elveszett, ezért 1607-ben újat adott ki a káptalan.25 Pápán a XVI. század végén szintén létezett borbély céh, de szabályzata nem maradt fenn.

A gyógyítással is foglalkozó borbély szót régen a kirurgus (chirurgus), majd jóval később a felcser, a tábori orvos szó is helyettesítette szinonimaként. A mestervizsgát nem tett, azaz a tanulóéveit le nem töltött és mesterremeket (próbát) nem készített, céhbe felvételt nem nyert egyéneket himpelléreknek, kontároknak vagy kuruzslóknak nevezték.

A borbély az itt tárgyalt korban már nagyon megbecsült szakembernek számított. Ismereteiket borbélymesterektől tanulták, vidékenként eltérően három vagy négy inasévet kellett letölteniük, legényéveik végén vizsgát tettek, amely

21 A céhekről: Révai Nagy Lexikona IV. Bp., 1912. 345-346. - BÁN Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. Eger, 1980. 99-101. - BOGDÁN István: Kézművesek mestersége. Gondolat, Bp., 1989. A céhszervezetről: 21-41.

22 HORVÁTH Elek - TÓTH Endre: Pápa megyei város múltja, jelene és környéke. Pápa, 1936. 131.

23 FEKETE Lajos: Adalékok a magyar sebészet történetéhez. = Történelmi Tár 1878. 87-98.

24 TAKÁCS Béla: A debreceni sebgyógyító céh története. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981. Debrecen, 1983.131.

25 BEDY Vince: Adalékok a győri ipar történetéhez. (Ötödik közlemény.) = Győri Szemle 13 (1942) 131-143-6