Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-= Műhely Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM szerint többféle orvosságot (pl. flastromot, azaz sebre való tapaszt) kellett főzniük ahhoz, hogy majd borbélymesterek lehessenek. A borbélycéh tagjai ugyanis a hajvágáson kívül gyógyítással is foglalkoztak; mesterségbeli tudásuknak a gyógyszerkészítés is a szerves része volt. A borbélylegény nem lett automatikusan céhtag. Felszabadulása után tovább dolgozott (általában a mesterénél), és egyéb, később felsorolt feltételeknek is meg kellett felelnie. Egyes városokban az inaskodást még vándorévek is követték, ez főként az idegen országokban szerzett gyakorlatot jelentette. Tudjuk, hogy a külföldi tapasztalatszerzés a magyarországi céheknél a XV. században jött divatba. A vándorlást magyarul bujdosásnak is hívták a középkor végén és az újkorban.26 A vándorláshoz a XVIII. században a legényeknek már útlevelet kellett kiváltaniuk. Úgy tűnik, hogy a pápai borbélylegények a XIX. században már főként Magyarországon belül vándoroltak.27 A kormányhatóságok 1816-tól külön vándorkönyv („vándorló könyvecske”) használatát írták elő. A vándorkönyvvel nem rendelkező legények céhbe történő felvételét szigorúan tiltották.28 A borbély-sebészek munkája nagyon sokrétű volt, ebből csak a legfontosabbakat említjük: köpölyöztek, eret vágtak, tályognyitást végeztek, fogat húztak, törött testrészt vagy vágott sebet gyógyítottak, a csatákban szükség esetén még amputáltak is. A „belbetegségek” orvoslása azonban tilos volt a számukra. Nyelvünkben a borbély szót a későbbi időkre azért hagyományozták új jelentésben (nyelvészeti szempontból jelentésszűkülésnek nevezzük), mivel hajat nyírtak, és borotváltak is. A XVIII. század elején a borbélyok már nem elégedtek meg a mesteremberek műhelyeiben tanult ismeretekkel; nemcsak vándoroltak, hanem tudásuk elmélyítésére külföldi egyetemre, legfőképpen Bécsbe mentek. Miután Mária Terézia Magyarországon elsőként Nagyszombatban megszervezte az orvosi 26 BOGDÁN: i. m. (1989) 54. 27 A pápai születésű Francsics Károly (1804-1880) borbélymester inaséveit 1816-1820 között Pápán töltötte (4 évet), utána a Dunántúlon és a Felvidéken vándorolt. Megfordult Szombathelyen, Kiscellben, Győrben, Pesten, Érsekújváron, Nyitrán, majd hazatért mesteréhez Pápára. 1827-ben legényként telepedett le Veszprémben, ahol csak 1853-ban vették fel a céhbe 40 ezüstforint felvételi díjért. Életrajza: FRANCSICS Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. Válogatta, sajtó alá rend. Vörös Károly. Magvető, Bp., 1973. 5-23. Céhbe való felvételéről: uo. 326- 327. Francsics szombathelyi ténykedését és gyakran felkeresett „sörkorcsmáját” bemutatja TILCSIK György: Francsics Károly kedvenc „sörkorcsmája”. Egy 1820-as évekbeli, mezővárosi sörház lokalizálása. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016.1. sz. 18-42. 28 BOGDÁN: i. m. (1989) 56. 7
