Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
Műhely *Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám Helytartótanács a hivatalos utat követte és Veszprém vármegye segítségével megkérdezte az ügyben Esterházy Ferenc földesúr véleményét, aki 6 pontban foglalta össze álláspontját. Erre a 6 pontból álló „informatióra” feleltek a protestánsok, melyben megvédték álláspontjukat és amellett érveltek, hogy szükség van a protestáns céhre. Valójában arról volt, szó, hogy a protestáns, többségében nemes mesterek az 1741. évi szabályzatot a maguk igénye szerint alakították át, tagnévsorral és a katolikus esküszöveg helyett protestáns esküformulával egészítették ki, melyet a földesúr nem volt hajlandó jóváhagyni. A folyamodás mellékletét képező céhszabályzat-tervezet több szempontból különleges. A legfontosabb jellegzetessége az, hogy csak protestáns (evangélikus és református) borbélyokra vonatkozik. Vallási kérdéssel egyik pontja sem foglalkozik. Az sem mellékes, hogy a királyi jóváhagyás esetén a város legkisebb, csupán néhány főből álló céhe jöhetett volna létre. A CÉHEK LÉTREJÖTTÉRŐL ÉS SZEREPÉRŐL Mielőtt a protestáns céhszabályzatot részletesebben ismertetnénk, röviden szólnunk kell általában a céhekről, azok megalakulásáról, főként pedig a ritkaságszámba menő borbély-sebész foglalkozás történetéről. A magyar nyelvbe átvett céh jövevényszavunk bajor-osztrák (német) eredetű. Köztudomású, hogy a középkor virágzó szakaszában, az árutermelés fejlődésének következtében a városban lakó azonos vagy hasonló foglalkozást űző iparosok munka-, érdekvédelmi és vallási szervezeteiként jöttek létre a céhek, melyek évszázadokon át fennmaradtak. A céhprivilégiumok biztosították a piac monopóliumát, védték a testület tagjait az idegen árukat behozó kereskedőktől és a céhen kívüli iparosoktól. Magyarországon az első céh bizonyos késéssel, a XIV. század elején alakult, a század utolsó negyedében számuk megnőtt, a XV. században már az egész országot behálózták. Kezdetben főként a szabad királyi városokban, később a mezővárosokban is alakultak céhek. A XVI. század elején az elkülönült 60-70 iparágnak mintegy az egyharmada működött szervezett keretek között. Elsősorban a tömegszükségletet kielégítő iparágak képviselői alkottak céhszerve-5
