Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-s Szemle =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám Zsoldos szerint az, hogy II. András új déli stratégiája a bánságok kialakításával a középkor egészére szóló eredményeket hozott, emellett tartósan meghatározta a magyar külpolitikai gondolkodást. jy. 4. Békésebb eseményeket ír le a nyugati külpolitikát tárgyaló fejezet (425-432.). A meráni, bécsi és prágai, utóbb atüringiai udvarokhoz fűződő rokoni szálak biztosították a békés viszonyokat, amelyet Imre király és András herceg viszályai, illetve a német kettős királyválasztást, majd II. Frigyes fellépését követő események tarkítottak. Béla herceg VI. Lipóthoz történő, 1223. végi menekülése és a szintén ekkor történő határ menti rajtaütések ügyét 1225- ben Grazban simította el a király és az osztrák herceg. Komoly változást csak VI. Lipót halála (1230) hozott. Ezt követően ugyanis utóda, II. Harcias Frigyes azonnal megtámadta Magyarországot. II. András gyorsan reagált; Béla herceg épp Halicsból visszatérő seregével visszafoglalta az elveszett várakat. Ekkortól időről-időre megújuló támadások jellemezték az osztrák-magyar kapcsolatokat, amelyben már a magyar fél is kezdeményezőleg lépett fel. Végül 1235-ben, miután II. András fiaival egészen Bécsig nyomult, sikerült Frigyest békére kényszeríteni. Ezzel lezárult az ekkor már I. Vencel cseh király részvételével is zajló konfliktus. VIII. Az örökség (433-469.) Utolsó fejezetként II. András örökségét tárgyalja a szerző. Eltemetésének helyét Zsoldos sem próbálja meg rekonstruálni, csak sejteti, hogy a valószínűleg Váradon elhunyt uralkodó ideiglenesen Szent László városában lett eltemetve, majd később vitték át végső nyughelyére, Egresbe. A IV. Béla koronázása utáni, a krónika-kompozícióból és Rogeriustól ismert jelenet - a bárók között végzett komoly tisztogatás és az urak székeinek elégetése - kapcsán a megtorlás, vagyonelkobzás és száműzetés érintettjeinek egész hadát szedi össze Zsoldos, ami egészen meglepő a sima hatalomátvétel után. Hiszen - hívja fel a figyelmet a szerző - Kálmán herceg részéről sem fenyegetett semmi (András herceg 1234-ben elhunyt). A kötetben már szinte megszokot módon ez a fejezet is bemutatja egy érintett főméltóság - jelen esetben Béla első, egyben II. András utolsó nádora -, Tomaj nembeli Dénes pályáját (439-441.). Egyetlen világi főméltóságként ő maradhatott a helyén a trónöröklés után is, amire Zsoldos egészen frappáns magyarázato(ka)t ad. Emellett nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a szemtanú Rogerius számos értelmezését adja a trónra lépő Béla túlzónak tartott viselkedésének, amely egészen új megvilágításba helyezi az eseményeket. Ezen a ponton végre részletesen kibontakozik, hogy Zsoldos miért vélekedik Rogeriusról gyökeresen másként, mint elődei. A Rogeriusnál szereplő „gyanút keltő” bűnlajstrommal kapcsolatban felmerülő túlzás vádját azonban a hűtlenség és felségsértés vádjait tartalmazó oklevelek megerősítik, az tehát mindenképpen az udvar „hivatalos” álláspontját tükrözi. A nyilvánvaló túlzások - merénylet tervezése az uralkodó és fiai ellen, továbbá a korona felajánlása II. Frigyes 211
