Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-= Szemle =• Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám császárnak - inkább a képtelenség kategóriájába sorolhatók, még ha Rogerius számára utóbbihoz „muníciót” szolgáltathatott is II. Frigyes császár (1220- 1250) 1236. évi, a magyar királytól adót követelő követsége (441-442.). Az új király további intézkedései - az ügyek írásbeli beadása és a birtokvizsgálatok általános újraindítása - mind az adminisztratív, mind a tömeges érdeksérelem miatt nemcsak II. András belső híveitől idegenítették el Bélát. Ami ebben Zsoldos szerint historiográfiai szempontból érdekes, az az, hogy IV. Béla oklevelekben megnyilvánuló intézkedései állnak apja birtokpolitikájának egyoldalú megítélése mögött. Ettől eltekintve Béla egészében folytatója a nőve institutiones politikájának, amelynek jegyében a szerviensek 1267-re királyi dekrétumban nyerik el az „ország nemesei” elnevezést, a király pedig számos városi és hospeskiváltságot adományoz már uralkodása első éveiben. Ide sorolható az erdőispánságok fejlesztése is, ahogyan András kincstári reformjai - a kamarabérleti rendszerrel, a zsidók és izmaeliták alkalmazásával együtt. András királyt szokás volt állandó pénztelenséggel vádolni. A korábban citált forrásokat egyesével vizsgálja a szerző, és mindössze kettőt talál, amely valóban okot ad a királyság jövedelmei fölötti utólagos aggodalomra. A III. Honoriusnak szóló, 1219 elejénkéit levélben azonban a király szentföldi hadjárata érdekében vállalt áldozatának nagyobbítására törekszik. Uralkodása végén pedig IX. Gergely előtt az egyházak beregi egyezményben lefektetett kártérítésének elmaradása miatt mentegeti magát a király a kincstár anyagi helyzetének a valósnál borúsabb színekkel való megfestésével. A szerző végeredményben kimutatja, hogy a korábbi kutatás II. András aktuálpolitikai propagandájának áldozatává vált (450-452.). A király gazdag politikai öröksége után végezetül szó esik az Aranybulla rendelkezéseinek történetéről is (453-463). Míg a törvény példányai - készítették is bármennyi másolatban13 - levéltárak mélyén porosodtak, rendelkezései nagyrészt beépültek a magyar jogrendbe. Azok az intézkedések, amelyek tartós jelenségeket kezeltek, mint az ispánságok eladományozása, idegenek tisztségviselése, vagy a tisztséghalmozás, rendre visszaköszönnek a késő Árpád-kori törvényekben (1267, 1290, 1298). A szerviensek jogait ugyancsak rendre megerősítették és tisztázták az utódok. Ezek közül egyedüliként - ahogyan azt a szerző a Tamásiak 1339. évi, I. Károly királlyal (1301-1842) kötött egyezsége szövegének felhasználásával is bizonyítja (455-459-) - a szabad végrendelkezésre vonatkozó pont az egyetlen, ahol tetten érhető, hogy a magyar jogtól egyébként is idegen rendelkezés nehezen ment át a gyakorlatba, és ez tette szükségessé újabb és újabb kodifikációját. Egészen addig, amíg Nagy Lajos 1351-ben érvénytelenítette azt - nyilván nem függetlenül 130 év kedvezőtlen 13 RÁCZ György: Az Aranybulla példánytörténete. = Andreae II regis Hungáriáé decretum anni 1222 bulla aurea roboratum - Tanulmányok az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulójára. Szerk.: Mayer Gyula, Szovák Kornél és Rácz György. Budapest, 2022. 157-176. 212
