Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-s Szemle =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám eredményeként III. Ince engedélyével 1215-ben halicsi fejedelemmé koronázták Kálmán herceget. Ezáltal az eddig dinasztikus ügy regionális konfliktusból a nyugati kereszténység világpolitikai jelentőségű közös ügyévé vált. Vagyis II. András emelte a tétet, hogy több ütőkártyája legyen, ám így sem járt sikerrel - amint Zsoldos rámutat, már csak a Magyar Királyság számára racionális, elviselhető mértékű ráfordítás miatt sem. VII. 2. A Szentfölddel kapcsolatos fejezet (395-408.) jól feltárt eseményeket dolgoz fel, mégis gazdagítja eddigi ismereteinket, a részt vevő előkelők lajstroma mellett például a latin császársággal kapcsolatos igény(ek) kapcsán. VII. 3. Jóval izgalmasabb, több újdonsággal kecsegtet, és ennek megfelelően hosszabb a király balkáni politikáját taglaló fejezet (408-424.). Tisztázza az 1202-es és 1203-as bolgár támadások, illetve Tűrje nb. Joachim ispán Borii bolgár uralkodó támogatására 1210-ben vezetett hadjáratának kronológiáját (412- 413.).12 II. András balkáni külpolitikájának fordulatát Margit hercegnő és fiai 1222-1223 fordulóján történő hazaköltözése indította meg az 1223-1226 közötti években. Ekkor történt meg a Száván túli területszerzés, amelynek eredménye a macsói bánság kiterjesztése, a sói és ozorai bánság kialakítása volt. Ennek része volt Ugrin érsek 1226. évi boszniai keresztes hadjárata. Ugyanebben az évben Béla erdélyi hercegségének átvételével, az 1227. évi hadjárattal megindult a havasalföldi terjeszkedés, amelynek következtében a herceg környezetében 1233-tól (de vélhetően már 1232-től) feltűnnek a Szörényi bánok. A szerző egymással szorosan összefüggő eseményeket állít egymás mellé, egységes értelmezésük tehát kézenfekvő. Ilyen például az új rémi és kun püspökség alapítása és a boszniai püspökség magyar egyházszervezetbe illesztése, szinte egy időben. Ez egyúttal a bolgárokkal fenntartott harmonikus kapcsolatok végét is jelentette. Az 1220-as évek balkáni külpolitikai fordulata ugyanis a teljes régióban az expanzióra törekvés jegyében történt. A szerző tágabb összefüggésekre is rámutat, amikor rávilágít a latin császári korona esetleges megszerzésének - II. András sógora, Robert de Courtenay megválasztása előtti - lehetőségére, a szentföldi hadjáratról való hazatérés során szerzett tapasztalatok motivációira, illetve a Haliccsal kapcsolatos személyes uralkodói szerepvállalás itteni hiányára. Ez jól jelzi, hogy Halicshoz képest a Balkán mindvégig másodlagos terepe volt András külpolitikájának. Emellett felhívja a figyelmet a halicsi és balkáni aktivitás egymást felváltó voltára, ami az erőforrások optimális felhasználását célozta, cáfolva a király tékozlásáról és felelőtlenségéről szóló régi véleményeket. A balkáni vállalkozások mérlege 12 Fejtegetéseiben meggyőzően vitázik a legújabb szakirodalommal is, lásd: A pápaság és Magyarország a 13. század első felében - Pápai hatás - együttműködés - érdekellentét. Pécs, 2015.177-179., ill. BÁRÁNY Attila: II. András balkáni külpolitikája = II. András és Székesfehérvár. Szerk.: Kemy Terézia, Smohay András. Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2012.129-173; különösen 136-138. 210
