Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

s Szemle s-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM

általános és minden birtokra kiterjedő módon értelmezett már korábban is. A folyamatot olyan oklevelekkel illusztrálja, mint 1230-ból a zágrábi káptalané, amelynek dátumsora szerint a királyságban II. András uralkodik, az országot pedig Béla kormányozza, továbbá Béla 1231. évi „dicsőség Istennek a mennyekben ..., mivel felvirradt a magyarok megváltásának, a királyi méltóság helyreállításának, a korona szabadsága visszaszerzésének napja” kezdetű kiadványa, vagy a herceg ugyancsak 1231-es oklevele, amelynek méltóságsorában király módjára az érsekeket és a nádort tünteti fel saját hercegi tartományának megszokott bárói helyett, vagy ugyanekkorról Simon fia Márton esete, aki Béla király poroszlójának mondja magát (312-313.).

A herceg túlkapásainak egyenes következménye csakis a vizsgálatok leállítása, több birtok visszaadása és politikai átrendezés lehetett. A helyzet tisztázását IX. Gergely pápa 1231. március 3-i bullája is előmozdította, aki ezt követően a lovagrend kiváltságai átírásának előbb Béla herceg, majd utóbb a király számára történt megküldésével „érzékeltette vele (ti. a királlyal) sarokba szorult helyzetét” (317.).

A szerző az események értékelését is elvégzi, ezúttal Béla herceg szempontjából. A kudarc a szerzett birtok- és más jogok visszavétele terén borítékolható volt, míg a király minden ezzel kapcsolatos felelősséget a teljhatalommal felruházott hercegre terhelt. Ugyanakkor a fejezet végszavában azt is megtudja az olvasó, miért „engedhették meg maguknak az önmérséklet fényűzését”, aminek köszönhetően nem került kenyértörésre a dolog kettejük között, miként 30 évvel később IV. Béla és István herceg között.

V. Az Aranybulla megújítása (321-335.) Az előző fejezet szerves folytatását képező V. rész az egyházi vonalat (IV. 1-2.) viszi tovább IX. Gergely ott említett, 1231. március elején Róbert esztergomi érseknek küldött bullájával, amely összegzi II. András „bűneit”, főként az egyház - elsősorban a Német Lovagrend - ellenieket és a muszlimokat pártoló intézkedések fenntartását. Az események logikus következménye az Aranybulla megújítása volt, amelynek megértéséhez a szerző ismét meggyőzően állítja fel az 1231-es év kronológiáját, egy Fehérvárott, Szent István ünnepe körül tartott országos gyűléshez kötve a törvény megújítását. Közben felhívja a figyelmet a király és fiai között - az ifjabb András herceg közbejöttével, vélhetően Kálmán herceg tartományának tervezett elvétele kapcsán - még az év tavaszán kialakult fegyveres csetepatéra. Kifejti, hogy a törvény szövege az egyház érdekeinek figyelembevételével, az uralkodó által meghatározott preferenciák szerint született - ez az értelmezés ugyancsak eltér a korábbi szakirodalomtól. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a II. András megítélésének revízióját célul kitűző szerző által felfestett ideálist közelítő király-kép reális voltát megkérdőjelezi, hogy az Aranybulla királyára a pápa segítségével saját fia ideiglenesen rá tudta kényszeríteni a saját-= 206 =-