Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-s Szemle h-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM IV. 2. Zsoldos, miután az Aranybulla tiltja az izmaeliták és zsidók bevonását a királyi jövedelmek kezelésébe, nem kerülhette el a két (illetve valójában több) érintett etnikum Árpád-kori történetének bemutatását (278-290.). Szűcs Jenő eredményeit6 felhasználva árnyalja a III. Honorius 1221-től datálódó leveleiben foglalt, főként izmaeliták túlzottan jó sorát említő vádakat. IV. 3. Kifejezetten érdekfeszítő ez A birtokadományok felülvizsgálata c. fejezet (290-320.). III. Honorius 1225-ben kelt dekretálisával, amelyet - a királynak szóló, ám elveszett oklevelét követően - Béla hercegnek küldött, és ezzel mintegy nyulat dobott a kutyák közé. A szerző szerint ugyanis az 1226-1227- es évek hiteles fennmaradt királyi oklevelek kis száma (7) önmagában is bizonyíthatja, hogy kevés adomány született ekkoriban, de arra is utal, hét oklevél mit sem bizonyít. Sokkal fontosabbnak véli a kétségtelenül megragadható eseményeket. A király és a herceg ekkor már egyértelműen személyes sérelmeik miatt álltak szemben egymással. A legalább fél évre önkéntes ausztriai száműzetést vállaló Béla házasságának ügye a herceg javára billentette a mérleg nyelvét. Ha az adományozás mérséklődése nem is - így Zsoldos okfejtése -, a pápai felvetés folyománya az lett, hogy II. András 1226 folyamán átrendezte a herceg területi uralmát: Béla Erdély kormányzatának élére került, míg korábbi tartományát átvette öccse, Kálmán. Ennek értékelésénél talán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna a földrajzi tényező. Béla legfőbb külföldi támogatójának Babenberg VI. Lipót herceg (1198-1230) mellett III. Honorius látszik, ahogyan - és ez Zsoldos elemzéséből is kiderül - Béla bárói is jellemzően inkább a tartomány birtokos nemzetségeiből kerültek ki. Szlavónia Rómától számított távolsága nagyjából a fele Erdélyének - Ausztria esetében nyilvánvalóan még nagyobb az aránybeli különbség -, ez pedig egyáltalán nem lehetett mellékes szempont, ahogyan a két terület eltérő gazdasági súlya, népessége sem. Erdély betelepülése még messze nem fejeződött be ekkor. A szerző egyúttal tágabb politikai értelmezési keretet ad az eseményeknek. Értékelése szerint a király részéről valóban ügyes lépés volt Béla erdélyi hercegségének felállítása, hiszen a kunok megtérítésének feladatával együtt évekre lekötötte a herceg energiáit, mígnem 1228-ban a király már nem tudta elodázni a birtokadományok felülvizsgálatát. Zsoldos a birtokvizsgálatok elemzése során a korábbi szakirodalommal ellentétben kimutatja, hogy az igenis érintette az egyházi birtokokat, még ha az egyház az eljárások során kivételezett bánásmódban részesült is. Szintén új eredmény, hogy nemcsak az örökadományokat, hanem mindenféle birtoktípus általános felülvizsgálatát lefolytatta Béla herceg és bizottságai. A szerző nagyon érzékletesen mutatja be a gyors politikai változásokat: 1230-ban a király teljhatalmat ad a hercegnek a vizsgálatok lefolytatására, amelyet a herceg - apja szándékával ellentétesen -, egyértelműen 6 SZŰCS Jenő: Két történelmi példa az etnikai csoportok életképességéről. = Magyarságkutatás 1987. 18-19. 205
