Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

-= Szemle =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám

meritumként értelmezi. A kétkedőket pedig - ha esetleg a szerző okfejtése nem is - teljesen meg kell, hogy győzze a gyengekezűséggel éppenséggel nem vádolható Nagy Lajos királynak (1342-1382) az Aranybullát átíró 1351. évi törvénye (249.), főként pedig a szerzőtől megszokott eleganciával Béla hercegnek a fejezet végén felemlített, és a későbbiekben bővebben kifejtett 1225. évi fellépése, amelynek elvi alapjait nem az Aranybulla rendelkezései - vagyis azok közül egyik sem! -, hanem III. Honorius pápa (1216-1227) Intellecto kezdetű dekretálisa szolgáltatta (258.).

IV. Az Aranybulla megújításához vezető utak (259-320.) Zsoldos a fejezetben folytatja politika- és eseménytörténeti okfejtését, amely lényegében az 1220-as éveket tárgyalja. A fejezet különálló voltát igazolja, hogy András törekvéseinek ellenlábasai minden esetben egyházi személyek, főpapok vagy a német lovagrend. Elsőként a király Béla herceg és Laszkarisz Mária házasságának felbontására tett, és egyes püspökök hathatós közbelépésének köszönhetően kudarcba fulladt kísérletét, az azt követő rendezést, ezzel párhuzamosan pedig a hercegségi territórium (1224-re tett) tényleges kialakítását tárgyalja a szerző, miközben Béla híveinek pályáját is követi (260-266.).

IV. 1. Ezután meggyőzően bizonyítja, hogy a Barnaságot elfoglaló lovagrend kiűzése már az Aranybulla kibocsátása előtt nem sokkal eldöntött kérdés volt, azonban magának az Aranybullának a megszületése körüli események, valamint Béla házassága elodázta eme nemzetközileg kényes ügy elintézését. A lovagok kihasználták András pozíciójának meggyengülését, és aVejte fia Tódor nádor által fémjelzett királyi tanács idején - amint az DC. Gergely pápa (1227- 1241) 1231. évi, a rend magyarországi kiváltságait megerősítő okleveléből kiviláglik - a király akaratát nem tükröző oklevélben megerősíttették kiváltságaik sokrétű és jelentős bővítését, elismertetve önkényes pénzügyi túlterjeszkedésüket és magánjellegű hódításaikat. A rendtörténeti kontextusba helyezett, szakirodalmi előzményeket5 figyelembe vevő okfejtés alapos vizsgálatnak veti alá a rend különböző, II. András és Rajnáid erdélyi püspök jogai ellen tett diplomáciai és más lépéseit, amelyek a pápai támogatás és az egyházi exemptio ellenére meghozták a megfelelő katonai ellenintézkedéseket, véget vetve a lovagok barcasági kísérletének. Az uralkodó „bizonnyal nem a különböző lovagrendek számára biztosított előjogok összehasonlító elemzése alapján hozta meg döntését” (278.), amelynek helyességét bőségesen bizonyítják a lovagrend ezt követően kibontakozó történetének lengyelországi és baltikumi eseményei (266-278.).

5 HUNYADI Zsolt: A Német Lovagrend a Barnaságban: régi nézetek és új megfontolások. = II. András és Székesfehérvár. Szerk.: Kemy Terézia, Smohay András. (A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Kiadványai, 7.) Székesfehérvár, 2012.116-128., PÓSÁN László: Magyarország és a Német Lovagrend a középkorban. (Memoria Hungáriáé, 10.) Debrecen, 2019.

204