Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-s Szemle s-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM veszi a forrásokat, az ezekre (vagy ezek hiányában éppen feltevésekre) alapozott történetírói véleményeket, hogy cáfolja azokat. I. A herceg (13-50.) Zsoldos nagy erénye az olvasmányos elbeszélés, a történeti feldolgozás közérthető és írói hajlammal végigvitt előadása. András herceg életének mozzanatait és azok időrendjét érdekfeszítően állítja össze apró morzsákból, éspedig egészen meggyőzően: a Kölni királykrónika megjegyzéseitől pápai leveleken és a Continuatio Lambacensis-en keresztül egészen dalmáciai városi oklevelekig. Méghozzá úgy, hogy még talán a téma közelebbi művelői sem gondolták, hogy András hercegi és kormányzói életszakasza ilyen nagy terjedelemben egyáltalán tárgyalható, szűkebb köre, politikája hercegsége egyes korszakaiban rekonstruálható. A népszerűsítő hangvétel nem gátolja a szerzőt abban, hogy nézeteinek a pályatársakkal való ütköztetését a szakma szabályai szerint elvégezze, s még arra is van tere, hogy a herceg főbb támaszai közül Margit hercegnő férje, András bán személyét bővebben tárgyalja (22-24.). A szerző okfejtése, a többnyire minimális mennyiségű, sokszor egymásnak ellenmondó forrásanyagból levezetett következtetései, és általában a herceg különböző lázadásainak, fogságainak eseménytörténeti feldolgozása kiállják a kritikát, olykor egyenesen káprázatosak. Kivétel ez alól II. Géza Margit lánya, akinek életpályáj áj át három férj feltételezésével rekonstruálja. Tekintettel arra, hogy az Árpádok körében milyen népszerűséget élvezett ez a név (erről részben a mellékletben található kiváló genealógiai táblák is tanúskodnak), érvelése nem elég meggyőző. Az 1205. év eseményeinek III. László (1204-1205) halálától visszafelé fejtett kronologikus rekonstrukciója tagadhatatlanul az eddigi legjobb megoldása a források ellentmondásossága keltette zavaroknak. Mégis keveset bíz a véletlenre, az utazás tagadhatatlan nehézségeire, így egy meglehetősen szűkre szabott időkeretben helyezi el a gyermekkirály halálát megelőző mozzanatokat. Azzal például nem számol, hogy Fehérvárról Vasváron keresztül haladva az osztrák hercegek által még 1192-ben megörökölt Stájerország felé hasonló távolság megtételével tudták a menekülők elérni az országhatárt, ez esetben persze kerülőutat vállalva Bécs felé.1 Cserébe a mosoni kapunál kevésbé védett területen haladhattak át, ami a határvédő őrök várható és végül bekövetkezett ellenállása miatt ésszerű lehetett. Ennek figyelembevételével jobban érthető lenne például az, hogy Péter fehérvári prépost András herceg felhatalmazásával hogyan ért már III. László halálának időpontja környékén Bécsbe (41-49.). 1 32. és 41. Érthetőbb lenne a kontextus az egész kötetben, ha rávilágítana és nemcsak a 370. oldalon kerülne elő, hogy VI. Lipót osztrák herceghez, Imre király és a herceg elsőfokú unokatestvéréhez menekülnek történetünk szereplői, akár András herceg, akár az özvegy Konstancia királyné és a gyermek ül. László. (A kötet végi genealógiai táblából ez természetesen egyértelműen kiderül.) 197
