Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM

Az ákombákról akaratlanul is eszembe jut egy lelkész s kisbíró közti párbeszéd, mit a papírszeletek közé is be lehetne tenni. Föl s alá futkosott a kisbíró az utcán, kezében egy csomó körlevelet tartva. A lelkész végre megszólítja a nyargancot, s megkérdezte: „Miért futkoz föl s alá az utcán?!” „Embert keresek - válaszol a kisbíró ki e körlevelet elolvassa.” „Adja hát ide kegyelmed, majd elolvasom én!” A kisbíró némi meglepetéssel nyújtá át a körlevelet, s míg a lelkész azt olvasta, csudálkozása folytonosan növekedett, s végre ellenállhatlanul tört ki e szavakban: „Sohase hittem volna, hogy tisztelendő uram is el tudja ezt az írást olvasni!” „Ejnye, ilyen olyan fia te - riadt rá a lelkész - hát azt hitted, hogy én nem tudok olvasni?” „Tud-tud tisztelendő uram, hittem is, hogy a szentírást el tudja olvasni, de nem az ilyen ákombák írást!”

Lehető, hogy néhányszor én is nehéz próbának tettem ki a szerkesztői szemeket szétszórt ákombák betűimmel, de az az érdemem megvan, hogy én legalább elismerem.

Pedig ez elismerés vajmi ritka madár.

X. megyének a közelmúltban köznemességből észereje által kiemelkedett hírneves alispánja volt. Számos fényes tulajdonai közé egy fénytelen is tévedett, mi abban állt, hogy szemrombolásig rossz s gyakran teljesen olvashatatlan írása volt. U-i helység esküdt emberei végre elhatározták, hogy tiszteletteljesen küldöttségileg fogják megkérni a tekintetes alispán urat azon szívességre: írjon jövőre olvashatólag. Csak az volt a kérdés: ki lesz az a bátor ember, aki el fogja vállalni a követséget. S ily bátor ember is találkozott, ki jól ismervén az érdemdús alispán nagy lelkét, a követséget elvállaló, s megjelent az ősz férfiú előtt két esküdttársával. „Mi bajotok, fiaim?” - kérdi nyájas apafőnöki hangon az alispán a belépteket. „Deputátusok vagyunk, édes tekintetös uram” - válaszolt a kérdett. „S mi ügyben?” - kérdezősködik tovább az alispán. „Hát csak azért küldtek esküdt társaink, hogy kérjük meg tekintetes urat, írjon máskor hozzánk kissé olvashatóbban, mert sok levelét sehogy sem tudjuk elolvasni.” - „Ez nagy baj fiaim - válaszolt minden harag nélkül az alispán -, de oka nem én vagyok. Én megtanultam írni, tanuljatok meg ti is édes fiaim olvasni!”

Megjárná a szerkesztőség, ha munkatársai a capacitálás e neméhez folyamodnának! Én nem folyamodom hozzá, mert könnyebb a munkatársaknak kissé jobban vigyázni, mint a szerkesztőségnek annyiféle íráshoz szokni.

De most veszem észre, hogy eddig sokkal általánosabb körben mozogtam, semmint a vidéki társas élet rajza igényelte volna Szálljunk le az élet körébe, s ecseteljük a napi eseményeket.-= 138 a-