Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-£ Szemle =Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM fokú tanári vagy a tudományos kutatói állást, akkor elhagyja a történészi pályát. Erre azonban nem került sor, mert kitűzött céljait sikerült megvalósítania. Az egyetemi doktori fokozat után a kandidátusit is megszerezte és könyvei által országosan ismert történésszé vált. Karrierje a Történettudományi Intézetben is szépen ívelt felfelé: 1985-ben az intézetvezetés a tudományos titkári állást kínálta fel számára, de ő mégsem azt, hanem — az ajánlattevők nem kis meglepetésére — az MTA Társadalomkutató Csoportja igazgatóhelyettesi megbízását vállalta el. A szerző a tudományos pálya első negyedszázadának leírásával bevezeti az olvasót a Kádár-rendszer oktatás- és tudománypolitikájába; megismerjük azt a mozgásteret, amely a XX századot kutató iíjú történész lehetőségeit a társadalmi-politikai térben is behatárolta. A sikeres karrier feltétele a fennálló rend elfogadása, a szakmai felkészültség (nyelv- és tárgyismeret), folyamatos önképzés volt. Romsics ezt még megtoldotta azzal, hogy 1976 végén, 1977 elején felvételét kérte az MSZMP-be. Jól tudta ugyanis, hogy párttagként könnyebben, gyorsabban érvényesül és vezetői pozíció betöltésére is alkalmassá válik. E lépést morálisan elfogadhatónak tartotta.7 Arról, hogy a kommunista pártnak, pártvezetésnek milyen szerepe volt a Történettudományi Intézet és saját életében, vajmi keveset tudunk meg. Az intézet szociometriáját kiválóan elemzi, de működéséről, vezetéséről, döntési mechanizmusairól nem kapunk átfogó képet. Megtudjuk, hogy reprezentálni szerető Pach Zsimond Pál igazgató helyett a szakmai és adminisztratív igazgatást, a nemzetközi kapcsolatok kialakítását valójában Ránki György, mint igazgató-helyettes végezte. A pártalapszervezet élén Glatz Ferenc állt. Romsics (ahogy sokan mások is) Ránkinak köszönhette, hogy kutatóintézetbe került, figyelemmel kísérte munkáját, és karrierjét a maga eszközeivel atyailag támogatta. Egy alkalommal azonban a szakmai nyilvánosság előtt keményen rendre utasította, melyet a jelek szerint a mai napig nem tudott megbocsátani neki. Az elbeszélésből az intézmény és a magyar politikai rendőrség kapcsolatáról mindössze egy sejtelmes utalást találunk Heckenast Gusztáv gyakori szobalátogatásai kapcsán. A külföldi ösztöndíjas kutatóutakkal gyakran együtt 7 Az intézeti dolgozók közül a mélyen hívő katolikus Solymosi László és Katus László tehetségének kibontakoztatása jóval nehezebb volt; az egyetemi katedrán tanító Szabad György 1946 után (egészen a rendszerváltásig) tudatosan elutasította a kommunista párttagságot, holott annak birtokában már 1955-ben egyetemi dékánhelyettes lehetett volna. Az 1956 után is „osztályidegennek” számító Benda Kálmán sokáig tudományos munkatársként dolgozott a Történettudományi Intézetben és csak a rendszerváltás után kerülhetett vissza a tudományos akadémiába. A példák azt mutatják, hogy a történészi karrierépítésnek sokféle típusa létezett. 490 5-
