Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-a Szemle =Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám járó „hazafias” megbízásokról sem esik szó, pedig azok nélkül nem érthetjük meg a rendszer működését. Az egyes életszakaszokat a szerző történész módjára közelíti meg: a személyes emlékeket szakirodalommal, történeti-statisztikai és levéltári forrásokkal, korabeli sajtóközleményekkel, saját naplójegyzeteivel, naptári bejegyzéseivel, mások visszaemlékezéseivel egészíti ki, pontosítja, így olyan képet alakít ki róluk, amely csupán az emlékezet alapján lehetetlen lett volna. Az olvasó a szöveg olvasása közben óhatatlanul rátekint a lapalji lábjegyzetekre, amelyek alapján a felhasznált forrásokat is megismeri. A módszer hátránya, hogy a memoár személyes jellegét elhalványítja és a szövegeket az értekezés műfaji követelményeihez igazítja. Műve nem hagyományos visszaemlékezés, hanem én- és kortörténeti monográfia, amely egymásra épülő szaktanulmányokból áll. Az a tény, hogy a szerző megírta a XX. századi Magyarország történetét és historiográfiáját is, megnehezítette a visszaemlékezés műfaji követelményeinek betartását. A retrospektív nézőpont a történettudós nézőpontja, aki állandóan az események leírására, megértésére és értelmezésére törekszik; az, hogy a főhős az adott élethelyzetben valójában mit tudott a világról, hogyan élte meg az eseményeket, másodlagossá válik. Bár a szerző életében (különösen katona korában) számtalan világirodalmi remeket olvasott, a legkedvesebbeket többször is, a saját életének elbeszélése nem irodalmi igénnyel készült és ezért nehéz olvasmánynak számít. Az író és történész diskurzusában minduntalan a történész kerekedik felül. Ha egy mai serdülő vagy pályakezdő arra kíváncsi, hogy milyen utat járt be a nagyapa nemzedéke, akkor egy egyetemi tankönyvnél is több ismeretet szerez a puha Kádár-rendszer évtizedeiről, egy elsőgenerációs értelmiségi pályájáról. A kötet hátsó borítóján megfogalmazott kérdésekre jórészt választ kapunk. Az elbeszélés több rétegre bontható: az egyik a magánélet és család története, a másik a történészi hivatás kialakulása. Mindkettő a kor gazdaság- és társadalomtörténetébe ágyazottan jelenik meg. Az elbeszélés három szála azonban nem egyformán erős: az intim szférát (a személyes szintet, a családi életet) kevéssé ismerjük meg, a történésszé válás, a művek születés- és kiadástörténete, a historiografikus vonulat a legerősebb. Csak sejtjük, hogy a feleségnek meghatározó szerepe volt a karrier sikereiben, az sem kizárt, hogy a kéziratok első olvasója és „lektora” volt, róla (és családjáról) ennek ellenére alig történik említés. A történeti érdeklődés elmélyítésében az iskolarendszer, a jeles tanáregyéniségek és iskolán kívüli nevelési formák (gimnáziumi honismereti szakkör és nyári tábor, főiskolai tudományos diákkör) játszottak főszerepet, a levéltári-491 =
