Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-s Szemle =Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám emberi lakóhellyé, majd a török uralom után a Kalocsa püspöki mezővároshoz tartozó külterületeken miként jöttek létre a szállások, a szállásokból hogyan alakultak ki a kisebb-nagyobb községek. A táj átalakításában a délszláv (dalmát vagy bunyevác) származású katolikus telepesek játszották a főszerepet. Közéjük tartozott a sokáig leginkább Homokmégyhez köthető Romsics és a vele rokon Greksa és Markella család is, amelynek tagjai föld- és szőlőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Érdekes módon a történész nem készített leszármazási táblát, így csak a XIX. század végétől, a déd- és nagyszülők nemzedékétől kezdve lehetnek szerény ismereteink az alsómégyi törpebirtokos (egy-két holdas) Romsicsok mindennapi életéről. A történeti áttekintésből világosan kitűnik, hogy a lassú és megkésett fejlődés a szülőfalu, a Homokmégyhez sok szálon szorosan kötődő Alsómégy esetében is kimutatható. Bár a faluban régóta működött vándortanító, állandó iskola csak a XX. században létesült. A tanyasi iskolák létesítését célzó Klebersberg-féle iskolareform hatására a két világháború között felnövő nemzedék számára vált lehetővé a kulturális felemelkedés. Romsics tehetséges, de szerencsétlen sorsú édesapja, Romsics Ignác volt az első a családban, aki a magyar kormány tehetségmentő programjának köszönhetően bekerült a kalocsai gimnáziumba, amelynek a második világháború vége felé csak első két osztályát tudta elvégezni. Továbbtanulását 1945 után a szegényparaszti szülők önerejükből nem tudták biztosítani, így visszakerült a paraszti világba. Katonakori botlása miatt börtönbe zárták, ami kiemelkedését végleg lehetetlenné tette. Bányászként, vállalati munkásként, majd tsz-tagként élte le az életét, de a magas kultúra iránti fogékonyságát mindvégig megőrizte, amit többek közt azzal is kifejezett, hogy gyermekeinek és családtagjainak rendszeresen könyveket ajándékozott. A kétszobás lakóházat az 1960-as évek közepén kibővítette, korszerűsítette, fürdőszobával látta el. A család a háztájiban végzett kemény fizikai munkával, szarvasmarha-tenyésztéssel egészítette ki mezőgazdaságból származó jövedelmét, s biztosította a két fiú továbbtanulását: az idősebb értelmiségivé, a kisebbik mezőgazdasági szakmunkássá válását.6 Romsics Ignác gyermekkorában még megismerhette a hagyományos paraszti gazdálkodás hétköznapjait, melyről visszaemlékezésében szociográfiai pontosságú leírást készített. Átélhette a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával együtt járó változásokat; az egyéni gazdálkodás megszűnését és a termelőszövetkezeti gazdálkodás kialakulását, a szocialista falu társadalmi-6 Hogy az 1951-ben született Romsics Ignác öccsét Csabának hívják, a Romsics-tanítvány Paksa Rudolf által készített és a kötet végén található névmutatóból derülhet ki (431.), ugyanis a testvére nevét sehol sem írta le. Ugyanígy Gergely fia pontos születési dátumát sem közölte. z 487 =
