Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-== Forrásközlés =Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám A föld kebléről elszáll a tenyésztő meleg, folyvást hidegül, s míg a hőmérő 8-on áll 0-n alól, elfagynak a tél ölelésitől a korán jött tavasz első szülöttei. Ilyen a téli vihar költészete! Szerencsések, kik zárt helyről, fűtött szobából nézhetik gyászos működését, s hallgathatják szélfuvolája üvöltő dalait. Én nem vagyok közölök való. Az akarat határzó hatalma előtti hódolat szabadba vitt, hogy az idő vészeivel dacolva bár megtegyem azt, minek megtételére lelkem sugalma ösztönöz. Tervem kivitelében az időjárás kedve zőtlensége nem akadályoz. Megszoktam dacolni a zúdult elemek harcával. Künn vagyok az elem dühöngő árjában, s nem megyek, hanem menettetem a Savanyúvíz felé. Hajam táncol a vad vihar-zenére, szakállammal jégcsappá együlő hópelyhek ölelkeznek, lélegzetem közéig a fulladás birodalma felé, s kalapom minden percben le kívánkozik repülni fejemből, mintha érkeztemről akarna hírt vinni előlegesen a Savanyúvízre. Ehhez hasonló időre nem emlékezem. Fönn északon, Magyarország fenyves bércei közt, a Kárpátok ormozatain, hol a fellegek egy része alattunk maradt, míg más részét fölöttünk kergeté a neki dühödő tt fergeteg, nem egyszer kelle ily viharral küzdve előrehaladnunk. Sötét, borongó az idő, mint a visszaemlékezés, mely szerelmünk sírhalmához vezet. Haragos, mint a lélek, ha akarata ellen hajolnia kell, s mint a hős, kinek kezéből kitépik az érdemlett babért. Úgy zúg a fölvert Balaton, mintha minden fájdalom rajta gyűlt volna össze, mit vérző szívekből holdas éjeken elkapott a tolvaj esti szellő, úgy zúg, mintha a sok fájdalom hullámmá olvadva zokogna felette. A zúgó hullámon két fekete pont röpül sebesen, mint az elvadult képzelet, mely egy pillanatban óhajt égbe tömi s leszállni a pokol rejtélyes méhébe. Kisfaludy gőzös rakhajói ezek; 1500 mérő eleséggel terhelten pihentek az alsóeörsi kikötőben. Jött a vihar, belekapaszkodott az egyik rakhajó vitorla szárnyába, s minden előleges felszólítás nélkül elkezdé irgalmatlanul táncoltatni, míg a hatalmas erővel tomyodzó hullámok oldalt verdesék jobbra és balra hajlongtában. Feszültek az erős kötelek, ingott a cölöpzet, s egy új viharroham rázó hatalmától kitépetvén a horgony, s ezáltal a hajó fenékhezi kapcsoltsága megszűnvén, egy újabb lökésre a kötelek elszakadtak, a hajó rohamlépésben megindult, s társát magával ragadva rohantak a Balaton közepéig. Itt a horgony, mely eddig láncával együtt úszott a hajó után, hihetőleg a meder kifeléi folytonos emelkedése következtében megfenekelvén, egyik hajó kissé megállapodott, a folytonosan növekvő szélerő azonban a láncot csakhamar elszakítván, 231
