Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM

A természet ismét jeget alkot, s mi e jégalkotó működésének legkevésbé sem örvendünk. Jobb szerettük volna a tenyészést az újjáalkotás vonalán tovább haladva látni, mint jelenleg romboló hatalma gyászos művei fölött a szegény termesztő osztályt bánatos arccal, könnyes szemmel s aggodalomtól hullámzó kebellel szemlélni, s a nagy részben fejlődésnek indult tenyészetet tovahaladtában nem annyira akadályozva, mint gyökerében elölve látni. Nyílt sírrá lön az ébredni kezdett természet, e sírba egy évi termés reménye temetkezhetik. A száraz fagy csak a kifakadt, ezek közt is kiválólag csak a virágzásnak indult mandolafák gyümölcstermésére hatandótt semmítőleg, de a jelenlegi fagylaló, viharszeles, havas eső, mely a faágakon s szőlővesszőkön dér alakú koszorúvá s jégcsappá fagy, a már sok helyen megmetszett s levesedésnek indult szőlőtőkéket megfagyasztván, nemcsak az idei bortermésre hatand kártékonyán, hanem hosszas s tartós fagy esetén a szőlőtőkét teljesen ki is vesztheti.

Pap Gábor.

FORRÁS: Hölgyfutár 4 (1853) 55. sz. (március 29.) 235-236.

ÍO.

1853. április 6.

Balaton-fölvidéki levelek VIII.

Hol vagy vidám tavasz mosolygó arcoddal, zöld köntösöddel? Hol vannak virágaid, a szerény ibolyák kék szemeikkel, a szentgyörgyvirágok hófehér arcukkal?

Eltűnt a tavasz a tél fagyos lehelete előtt, mint eltűnik a szerelem, ha átvonul fejlő virágain a csalódás romboló fergetege. A szerény ibolyák halva fekszenek, mint vérző szív felett a kijátszott remény.

Sírva száll a szél, sír benne az elemek harcától korbácsolt levegő fáj dalma. Zilált kuszáltságban szállnak a hópelyhek, mint őrült lelken az iránytalan gondolatok. Hajlongva zúgnak a fák sudarai, mintha hódolatukat akarnák kifejezni a romboló idő óriás hatalma előtt, s mint kétségbeesés a föl vérzett szíven, úgy hánykódnak a hullámok a fölzúdult Balatonon.

Csapkodja a folyvást erősbülő szél a havat. Két lépés távolra látni nem lehet; az elemek harcának erejéhez erőt ad minden pillanat. Szélhangon zokog az anyatermészet haldokló gyermeki, a kitördelt fák s lehervadt virágok felett.

230